mirror.

Csak állok és nézem magam a tükörben. Mosolygok, a tükörképem viszont nem. Ő a valódi énem. Szeméből egy könnycsepp csordul ki, végig folyik az arcán, az arcom is mardossa a sós könnycsepp. Még mindig mosolygok, erősnek mutatom magam, nem akarom, hogy bárki is lássa rajtam, hogy sebezhető vagyok. Hogy tudom magam ennyire becsapni.? Próbálom magammal is elhitetni, hogy minden rendben, pedig nincs. A mosoly lefagy az arcomról. Szemeimet mardosni kezdik a könnyek. Nem bírom tovább folytatni a kis színjátékom. Belefáradtam. A tükörképem elmosolyodik. Elérte a célját. Már nem játszom meg magam. Már nem mosolygok a világ arcába, miközben belül ordítok..