solitude.

Boldogság. Öröm. Fény. Csillogás. Volt.! A sors kifürkészhetetlen útjai ismét keresztbe értek. Eltévedtem. Minden sötét, nyirkos és ijesztően üres, a szívem is. Üvöltök, de senki sem hallja. SENKI. Pedig annyian ígérték: ha baj van, rájuk számíthatok. Most mégis egyedül maradtam, pedig nemrég még az öröm mézédes cseppjeit ízlelgettem, azokkal, akiket a barátaimnak nevezek. Ebből mostanra nem maradt más, csak a magány és csalódottság keserű, mardosó illata ami percről-percre felemészt..
Kedves "Barátság", b*zd meg.! Nem is létezel. :/