Egy újabb nyár illant el észrevétlenül. Ideje búcsúzni tőle. Nekem szabadságot adott, köszönöm.
Egy újabb tanév kezdődik el, az utolsó. 12. évfolyam olvasható a könyveimen. Megrémiszt. Rá kell jönnöm, hogy nem vagyok örök gyerek, nemsokára szembe kell néznem a "felnőttek" kegyetlen világával. Munka, lakás, férj, gyerekek, ez áll még előttem.. Ijesztő. Sosem hittem, hogy ilyen hamar itt lesz. De ez van, sodródni kell az árral.
De még van egy utolsó év, a végén a rettentő érettségivel. Mintha csak tegnap lett volna, hogy beiratkoztam, és már mennem is kell?! Ez az öt év gyorsan elment, túl gyorsan. Hiányozni fog az egész: korán kelés, buszozás, a társaság. Furcsa osztály a miénk, sőt.. inkább egy káosz, mint osztály, de a miénk. Mellettetek éreztem először, hogy ember vagyok, érző, észrevehető ember. Szeretetet kaptam tőletek, amiért leírhatatlanul hálás vagyok, köszönet nektek mindenért! És most, utolsó erőnket összeszedve vágjunk neki az utolsó évnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése