- Szia, Bill! - köszöntem lélegzet visszafojtva.
Száz százalék, hogy csak álmodom. Az nem lehet, hogy Bill Kaulitz, azaz a volt főnököm, a lakásomon legyen éjjel 23:30-kor. És ami még durvább, hogy én egy régi ujjatlanban és a mackós pizsamanadrágomban álltam előtte.
Feszengett, láttam rajta, hogy inkább máshol lenne.
- Hello, Andy!
- Mit csinálsz te itt? - kérdeztem halkan, és próbáltam nem lenézni a saját öltözékemre, ugyan is Ő -, mint mindig - nagyon jól nézett ki. Fekete farmer, és fehér póló a bőrdzseki alatt.
- Én.. bejöhetek?
- Öhm.. persze. - arrébb álltam, hogy beléphessen.
- Szép lakás.
- Ez csak egy tetőtér. -válaszoltam, és csendesen figyeltem, ahogy Bill körbe néz a lakásban. Tekintete megállt a konyhapultnál, ott ugyanis régi magazinok hevertek, az Ő arcképével. Már két napja odapakoltam őket egy kupacba, hogy kidobhassam, de még nem jutottam el odáig.
- Már meg akartam szabadulni tőlük. - mondtam, miközben kezébe vett egy eléggé megviselt magazint.
Szavaim hallatán szinte visszadobta a helyére.
- Oh..
- Nem úgy..
- Tudom.. - nézett rám. - Találtál már munkát?
- Nem, még keresgélek.
Csend.
- Andy. - kezdett bele - Nem fogok hazudni neked. Igazából ehhez kib*szottul nem értek, pedig Tom már ezerszer elmondta mit mondjak, és el is gyakoroltam de.. nem is tudom. Most hirtelen elfelejtettem mindent.
Nyugodj meg, nyugodj meg, nyugodj meg..!
- Semmi baj. - nyögtem ki.
- De, az! - sóhajtott, és idegesen beletúrt a hajába. Kihúzott egy széket és rámutatott. - Leülnél, kérlek?
Leültem.
Két okom is volt a pánikra.
1; Jobban szeretem Billt, mint ahogy azt képzeltem.
2; Fogalmam sincs, mit akar mondani.
Várjunk, van egy harmadik ok is.
3; Annyira vágyok már rá, hogy beleőrülök.
Bill előttem járkált fel-alá. A csend már azzal fenyegetett, hogy megfulladok, de végül, megállt és a szemembe nézett.
- Azon az éjszakán, mikor elestem, miért jöttél el?
Csak pislogtam. Mi az? Dühös rám, amiért segítettem neki?
- Nem tudom. - válaszoltam lassan - Nem volt más lehetőségem. Azt mondtad, szükséged van rám. És mivel a főnököm voltál, jogodban állt felhívni engem.
- Szóval azért, mert fizettem neked?
- Részben.. - hazudtam
- Értem. - mélyen szívta be a levegőt - És amit akkor mondtál? Arról, hogy hiszel bennem. Igaz volt?
- Természetesen.
Ajkai finom mosolyra húzódtak.
- Oké. És Pondicherry? Miért álltál ki mellettem Leah ellen?
Úgy éreztem magam, mintha egy kivallatáson lennék.
- Muszáj volt. Leah egy boszorka, nem kéne hagynod, hogy csak így megbélyegezzen.
- És miért törted el a szemüvegét?
Szótlan maradtam. Hogy miért? Mert felb*szta az agyam a szavaival, és mert nem bírtam nézni, ahogy porig aláz téged! Ez volt az, ami a dühkitörésem okozta.
- Mást is összetörtem volna, ha nem hagyta volna abba. - ismertem be
- Nem azért csináltad, mert szeretsz? - kérdezte teljesen komolyan - Tom azt mondta, hogy valószínűleg ezért tetted.
Csodálkozva bámultam rá, majd kitört belőlem a nevetés.
Bill csak csendesen figyelte, ahogy eluralkodik rajtam a hisztérikus röhögés. Annak ellenére, hogy fogalma sem volt, min nevetek, Ő is elmosolyodott.
- Andy, jól vagy?
- Szóval azt mondod.. - szólaltam meg, mikor a nevetés kezdett alábbhagyni - hogy Tom segített kitalálni, hogy szeretlek?
Bill kicsit zavartnak tűnt.
- Úgy érted..?
- Te idióta, ha nem szeretnélek már a kezdetek óta, egy hétnél tovább biztosan nem húztam volna ki melletted!
Felsóhajtott.
- Rendben. Akkor remélem nem bánod, ha ezt csinálom..
Hat hónap, három hét és négy napi ábrándozás után Bill végre megcsókolt.
Én csak ültem egy helyben, Bill hajolt le, hogy száját az enyémre nyomhassa. Kezemet arcához emeltem, ami még jobban ösztönözte Őt. Szenvedélyesen a hajamba túrt, és végre megízlelhettem a mentás ajakbalzsamját. Éreztem, ahogy óvatosan felállít. Elszakadt tőlem, és rám vigyorgott. Végig simított a rövid hajamon.
- Még nem is mondtam, hogy.. sokkal jobban nézel ki rövid hajjal.
Úristen, hát észrevette?!
Egy csókot nyomtam a homlokára, aztán az orra hegyére, az állára, az ajkai szélére. Szinte fel sem fogtam, mi történik, szédültem. A tudat, hogy Bill itt van velem, és megcsókolt, teljesen elvette az eszem. Az illata olyan hatással volt rám, mintha egy hatalmas füstfelhő közepén állnék, vagy mintha leittam volna magam a sárga földig.
Szeretném azt hazudni, hogy láttam a tűzijátékot, éreztem a bizsergést, és hogy olyan volt, mintha áram járta volna át a testem. De nem.
Ez igazi csók volt. És a valódi csók nincs tele klisékkel. A valódi csókok vággyal teliek, gyengédek, megnyugtatóak, és jobban érzed magad tőlük, boldognak. Tűzijátékok nélkül is elégedett voltam. Ebben közre játszott az is, hogy Bill mocskos jól csókol.
És hogy őszinte legyek, ha meg kéne mondanom, mikor szerettem belé, akkor ez az a pillanat.
Jézusom, ez nagyon nyálasan hangzik, igaz?
De tényleg szerelmes vagyok. Billbe.
És már maga a tudat is k*rva boldoggá tett.
***
Nos, találtam munkát. Igazából egy szörnyű munkát.. Ismét újságíró vagyok.
Fáj egy kicsit, hogy ismét csak divattanácsadó vagyok, de fizetnem kell a bérleti díjat. Ugyanúgy k*rva korán, 6:30-kor kelek, és a fizetésem sehol sincs ahhoz képest, amit Billtől kaptam. A beosztásom az irodában a gyakornok, ami valahol a fotósok és a kávéfőzők között van. Egész nap a fülledt épületben kell ücsörögnöm egy kis asztal mögött, miközben szétunom az agyam..
Kiroppantottam az ujjaim, és újra olvastam a bekezdést, amit írtam, majd homlok ráncolva kitöröltem az egészet. A kurzor villogva várt, de hiába, az agyam totálisan lefagyott.
Argh.. utálok divattanácsadó lenni, és válaszolgatni a hülye e-mailekre. Azt szeretem, ha egy tizenéves lány ír, aki épp a saját énjét, stílusát keresi, és segítséget kér hozzá, vagy ha egy menyasszony érdeklődik a megfelelő kiegészítőről.
A telefon rezegni kezdett a kezem mellett, megfogtam, és megnéztem, ki keres. Nem volt nehéz kitalálni.
- Szia! - szóltam bele a telefonba vidáman
- Szia! - Bill hangjából sütött a fáradtság - Hogy vagy?
- Hát ahogy hallom, jobban, mint Te.
- Igen. - ásított - Fáradt vagyok.
- Oh. - vigyorogtam - Fárasztó volt a bemutató, mi?
- Eléggé. Már alig várom, hogy elmenjünk innen. Vissza akarok menni NewYorkba, hiányzik az ágyam.
- Jó tudni, hogy a bútoraid fontosabbak, mint én.
- Tudod, hiányzik, mikor egyetértettél velem mindenben, és nem szólogattál be.
- Valóban? - mérgelődtem - Ha annyira hiányzik, mikor neked dolgoztam..
- Hé, csak vicceltem, nyugi! Különben sem én rúgtalak ki. Egy héttel ezelőtt, kértem, hogy gyere vissza, erre te teljesen kiakadtál.
Megforgattam a szemeim. Miután..uhm..összejöttünk, Bill elmondta, hogy azt szeretné, ha újra neki dolgoznék. De nekem már tényleg nem kell az a munka. Akkor olyan lenne az egész helyzet, mintha azért fizetne, hogy a barátnője legyek. A saját erőmből akarok sikereket elérni a szakmában, nem pedig azért, mert vannak neves ismerőseim.
- Nem fogunk újra együtt dolgozni. - mondtam határozottan.
- Te hoztad fel.
Sóhajtottam.
- Igazad van, sajnálom.
Pár másodpercnyi csend után Bill szólalt meg először.
- Nagyon hiányzol!
Éreztem, ahogy szétárad bennem a melegség, és próbáltam visszatartani egy tinédzserszerű kuncogást.
Bolond és giccses dolog, tudom. De nagyon jó érzés.
- Oh. - mondtam halkan - Te is hiányzol.. akkor holnap már itthon leszel, igaz?
- Igen, majd csak holnap. - mondta kissé bánatosan - Hé, tudod mi hiányzik jobban, mint az ágyam?
- A kanapém? - tippeltem. A régi, kopott kanapémon szexeltünk először. Nem hiszem, hogy ezek után fogok még valaha is az ágyamban aludni.
Bill elnevette magát.
- Miközben fekszel rajta - hangja elmélyült - ruha nélkül.
Nagyot nyeltem. Már attól is beindultam, hogy eszembe jutott az az este. Bill egy hete ment el, két nappal azután, hogy bevallotta, mi érez. És ez az egy hét k*rva sok idő.
- Basszus, Bill! Ne izgass fel, miközben dolgozom a kis irodácskámban!
- Oh, miért ne?! - suttogta, és tudtam, hogy mosolyog - Van elég hely ott, hogy d*gjunk?
- Perverz. - mondtam neki anyáskodva - Nagyon perverz.. Nem szégyenled magad, Bill?
- Hm.. szerintem nem vagyok az.
- Oh, dehogyisnem!
- Na, de komolyan. Van elég hely?
Ismét nagyon nyeltem, és körbe néztem.
- Van..
- Hol? A falnál vagy az asztalon?
- Mindkettő. - kissé felemelkedtem a székből, hogy megnézhessem, van-e valaki a közelben. - És csinálhatnánk a széken is. Talán meg tudnálak lovagolni..
Bill közbe vágott.
- Kezdek kurva kemény lenni.. egyszer meg kell csinálnunk.
- Meg fogjuk - ígértem vigyorogva - Ha visszajössz.
- Oh?! Tervezel nekem valamit?
Ledermedtem. Tervezni? Tervezni mit? Meglepetést?
Várjunk, szeretne egyet?
- Miért? - kérdeztem, miközben próbáltam továbbra is kacér maradni - Kérsz valamit?
- Attól függ.. ha Te leszel a vége, akkor természetesen igen!
Bassza meg. Meglepetést akar!
- Oh! - nyögtem - Oké, de még várnod kell egy kicsit - amíg kitalálom, hogy mi legyen - Addig is aludnod kéne egy kicsit, nem? Néhány óra múlva indul a géped.
- De.. - visszatért a fáradt Bill - Akkor holnap találkozunk. Szia!
- Igen, szia!
Ooohhh.. nagy sz*rban vagyok!
Mire vágyhat vajon Bill?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése