Assinting Perfection - #11: Vallomások + kérdések = Zűrzavar + túlreagálás

- Szóval, a kirohanásaid.. - mondtam erőtlenül Leaht bámulva, aki velem szemben ült a kávézó kis asztalánál- Azért volt...mert, ti..
Leah furcsán nézett rám.
- Igen. Hé, belezúgtál Billbe, vagy mi?
Kinyitottam a szám, aztán meggondoltam magam. Mit mondhatnék?
"Nem, csak randizgatunk. De eddig nem tudtam a kis kalandjáról veled. De már biztosan elfelejtett téged, mikor a volt pasijaimról és a szerelemről kérdezgetett."
Ez elég hülyén hangzik, még a fejemben is.. Amiről ennyi idő után gondolhatjátok, hogy mennyire őrült hely.
- Igen. - motyogtam végül - Lehet, hogy egy icipicit belezútgam.
- Oh. - közben babrálni kezdett a kávéskanalával - Mit csináltál a szerkesztőirodánál?
- Jelenleg ott dolgozom. - halványan elmosolyodtam - Felmondtam Billnél, emlékszel?
- Oh. - mondta újra. - Sajnálom, ez is miattam van.
- Semmi gond, jól van ez így. - mondtam kedvesen.

Hívjatok őrültnek, ha akartok, de hiszek neki. Igen, tudom, lehet, hogy hazudik, de.. Most csak velem beszél, csak ketten vagyunk. És nekem köztudottan nem lehet hazudni, a legkisebb apróságból is kiszúrom, hogy ki mond igazat, és ki nem. Na jó, Billnek sikerül átvernie.. Vagyis nem hazudott, csak nem mondott el egy elég fontos dolgot. És különben is, Billen elég nehéz kiigazodni.

- És te mit csinálsz erre felé? -kérdeztem kíváncsian, miközben Leah belekortyolt a kávéjába
- Fotózásom volt.
Ennél a pontnál valamiért megrekedt a beszélgetés. Kevergette a kávéját, én meg megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a késztetést, hogy rágyújtsak.
- Őőő..miért szakítottatok Billel? - tettem fel végre a kérdést, ami már szinte égetett belülről.
Leah  - mivel éppen ivott a kérdésem feltevésekor - majdnem megfulladt, és köhögni kezdett. Én türelmesen kivártam, míg újra levegőt kapott.
- Umm.. - meredten bámultam a faasztal mintáit - Ez egy elég hosszú történet.
- Van időnk. - mondtam élesen
- Hát jó... de kérlek, ne rohanj majd ezzel a sajtóhoz.
- Természetesen nem fogok. - közelebb hajoltam az asztalhoz.
- Nos, amikor találkozgatni kezdtünk, én már híresnek számítottam, Ő viszont még új volt a szakmában. Ez kb. egy éve lehetett..
-Ühüm..
Egy évvel ezelőtt? Ez nem is tűnik vészesnek.
- Mi ezt az egészet.. komolyan gondoltuk.
Vagy mégis?
- Valóban? - igyekeztem elrejteni a zavartságot a hangomból. - Ez hogy érted?
- Hát, együtt éltünk, a lakásomban, amíg nem kapott szerződést. Persze előtte is voltak már kisebb bemutatói, így is ismerkedtünk meg tulajdonképpen. Ez eddig rendben is volt, de aztán.. - sóhajtott egyet, végül a szemebe nézett - Most már elég jól ismered a divatvilágot, ugye Andy?
- Um.. - bólintottam, és eléggé meglepett, hogy végre sikerült a rendes nevemen szólítania - Azt hiszem, igen.
- Akkor biztosan tudod, hogy egy szingli modell keresettebb, mint az, akinek van valakije. - ismét mély levegőt vett - A menedzseremnek elég határozott véleménye volt - és van a mai napig - erről, éppen ezért úgy gondolta, ha kitudódik a dolog, akkor a karrieremnek vége.
- Szóval..
- Titokban kellett tartanunk.
- És ezt Bill hogy fogadta?
- Úgy tűnt, megértette, hogy ez tényleg komoly dolog.
- És..? - próbáltam nyugodt maradni, de igazából rohadt kíváncsi vagyok. És nem tetszik, amit mond, sőt felbosszant. Fészkelődni kezdtem. Éreztem, ahogy egy fura érzés elindult és végig futott rajtam, a féltékenység. Ami fura, mert nem vagyok ilyen típus.
- Volt egy buli.. elég csúnyán leittam magam. - az üres csészére meredt, nem nézett a szemebe. - Valahogy összeakadtam egy újságíró sráccal, aki persze mindenkinek ezzel dicsekedett. A hír természetesen Billhez is eljutott. - felnézett, és lehet hogy felháborodottnak tűntem vagy rémültnek, de gyorsan folytatta - Nem vagyok büszke a dologra. Megpróbáltam elmagyarázni a dolgot Billnek, de nem igazán akart végig hallgatni. Sőt, egy csomó szörnyű dolgot vágott fejemhez. Elég bunkó tud lenni, ha akar..Ó, nagyon jól tudom, Bill mennyire bunkó tud lenni.
- Szóval szakítottunk. Aztán egyből Fredhez futott a nagy hírrel, pedig nem is ismerte Őt, míg be nem mutattam őket egymásnak. Fred elkezdte foglalkoztatni Billt, ahogy Karen is, és az összes tervező, akikkel korábban én dolgoztam.
Itt egy kicsit megijedtem, Leah elég rémisztő volt, a Medúza előbújt belőle.
- Az a f*szfej kihasznált engem! - sziszegte. Felnézett, és látta, hogy tágra nyílt szemekkel bámulom Őt. Felsóhajtott. - Bocsánat, csak ez a dolog kib*szottul feldühít.
Még mindig csak bámultam Őt. Vörös haja kócos volt, mert újra és újra idegesen beletúrt. Szemeiből fájdalom, düh és szomorúság ordított.. ez annyira irreális. Mintha most tudtam volna meg, hogy Voldemortnak van egy kiskutyája és kedvenc színe a rózsaszín.
Lehet tényleg megőrültem, de még mindig hiszek neki.

Szóval.. Leah megcsalta Billt, Bill ezt kihasználva hírnévre tett szert. Nem tudom eldönteni melyik a rosszabb.
Hát.. mindkettő elég etikátlan..

***

-Komolyan hittél neki? - üvöltött Tom a webkamerába.
Összeráncoltam a homlokom.
- Ha még egyszer ordítasz, soha többé nem beszélünk.
Nagy levegőt vett.
- Egyáltalán, miért fordultál hozzám, ha hiszel annak a vörös k*rvának? - mondta halkabban
- Csak hallani akartam a véleményed, hiszen Casey elment Georggal, így nem tudok senkivel sem beszélgetni. De úgy tűnik, kár volt hozzád rohanni..
Tom csak megforgatta a szemét.
- Nézd, Andy. Személy szerint úgy gondolom, nagyon kedves vagy, egy jó haver, egy fiús haver...
- Ha most előadást akarsz nekem tartani arról, hogy mennyire kedves és jószívű vagyok, akkor szólok, hogy ez most nem jó időzítés. - mondtam neki figyelmeztetően.
- Jól van na. De ahogy már elmondtam, te egy nagyon jó haver vagy, valamilyen oknál fogva Bill azonban mégis másképp tekint rád. Szóval szerintem egy hatalmas mosollyal kéne üdvözölnöd Őt holnap, és ezt az egész Leah ügyet meg sem kéne említened.
Megrökönyödve néztem rá.
- Ez a legrosszabb tanács, ami valaha kaptam. Pedig azt hittem, Donna nagynénémen senki sem tehet túl, aki azt mondta, hogy egy "kis munkát" kéne elvégezni a mellemen, ha pasit akarok..
Tom elvigyorodott.
- Na és elvégezték azt a kis munkát?
- Tom!
Nevetett.
- Oké, oké. De, hé, Bill a testvérem. Mit vársz, mit mondjak?
- Valami biztatót. - sóhajtottam és hátra dőltem a kanapén. - Teljesen össze vagyok zavarodva. És, nem is tudom.. Segítségre van szükségem.
- Ez talán meglepő, - ismét megforgatta a szemeit - de nem vagyok túl jó a csajos problémák megoldásában.
- Nem mondod?!

És persze Casey sosincs itt, mikor szükségem lenne rá. Bezzeg mikor egyedül akarok lenni, akkor egyfolytában a nyakamban liheg, de ha tényleg baj van, mindig köddé válik.

- Andy?
- Igen?
- Szerintem egy kicsit túlreagálod.
Nagyokat pislogva bámultam rá, mire csak vállat vont. Szerintem csak azért jelentette ezt ki ilyen hanyagul, mert biztonságban volt a távolság miatt.
- Végül is ez már egy éve volt, nem kéne, hogy zavarjon.. és különben is, Bill is alig tud rólad valamit.

Lehet ez a baj? Hogy nem ismerjük egymást? Csak belerohantunk valamibe, amire a szívünk ösztönzött, és felforgatta az életünket.

- Ez így nem jó. - mondtam csendesen - Persze nem tudok Billről sokat, de.. eddig úgy tűnt megbízunk egymásban.. de ha mégsem olyan, amilyennek megismertem, akkor... akkor ez nem helyes.
Tom tanulmányozva figyelte a mondókám, majd hátradőlt.
- Akkor, most mihez kezdesz?
- Hát ez egy jó kérdés.

Bárcsak tudnám rá a választ.