Lehet nem is kéne aggódnom amiatt, hogy itt van, látva, hogy Bill észre sem vett engem.
- Tom, miért van az öcséd LA-ben? - kérdeztem tőle indulatosan, miközben elrángattam egy szőke ribi mellől
Csak ittasan pislogott rám.
- Hm?
Elfordítottam, hogy megmutassam, hol van a testvére. Bill a bárnál ült, rengeteg ember vette körül, és nevetgéltek. Rosa közvetlenül mellette állt, és kezét a vállán pihentette.
Tom is meglepődött a látványon, és azonnal józanabbank tűnt.
- Eljött? Említettem neki, hogy eljöhetne a bulira, ha már amúgy is NY-ban van, nem gondoltam volna, hogy tényleg itt lesz.
- Mit keres Kaliforniában? - sziszegtem kissé félelmetesen
- Bruke új kollekciójának bemutatója miatt van itt. Fred nem mondta?
A gyomrom görcsbe rándult.
- Nem, nem mondta. - hirtelen a fejem is kavarogni kezdett - Tom, azt hiszem, én most hazamegyek.
- Ugyan, Andy! Ne legyél.. ugye, nem félsz Billtől?
Na jó, ez most fel b*szta az agyam.
- Nem félek tőle! - mondtam ingerülten
- Akkor maradj. - olyan volt, mintha kihívásnak szánná, és én imádom a kihívásokat
- Oké, maradok. - megfordultam, és megkerestem a csapat többi tagját, akik nagyon hangosan fogyasztották az italaikat az egyik asztalnál
- Szia, Andy! - köszöntött Alex kissé bágyadt szemekkel. Rá akartam szólni, hogy nem ihatna alkoholt, de helyette inkább kivettem a kezéből a kék löttyöt és megittam.
Mindenki engem bámult, miközben letettem az üres poharat.
- Te - mondtam Alexnak - nem ihatsz ilyen sz*rokat.
- Oké. - monmdta meglepetten - Nem is akartam. Csak egy sört ittam. Amit megittál, azt amúgyis neked szántam.
Hát, most elég hülyén érzem magam.
- Oh.. - motyogtam, Valerie pedig elfojtott egy mosolygást
Ekkor megjelent Casey és Georg, hogy csatlakozzanak a vidám csapathoz
- Hé, Andy! - üvöltötte Casey teljesen extázisban a hangulattól - Miért nem táncolsz?
- Azért, mert senki sem akar táncolni vele, igaz? - kérdezte Georg vigyorogva
- Bekaphatod!
- Hát akkor gyere, és táncolj velem, Andy! - mondta Nick. Ő a hangmérnök a stúdióban, egy nagyon kedves barna hajú srác - Nyugi, semmi komoly, úgyis tudod, hogy van barátnőm.
Vállat vontam, levettem a kabátom, és ott hagytam Caseyéket. Követtem Nicket a táncparkettre, a zene hangosan lüktetett, és rengeteg ember táncolt körülöttünk. Sikerült találnunk, egy helyet, ahol viszonylag elférünk, kezét a derekamra rakta, és mosolyogva táncolni kezdtünk.
Vissza mosolyogtam rá, kezemet vállára helyeztem, miközben ügyetlenül mozogtunk. Régóta nem táncoltam, főleg, hogy Billel sosem mentünk el sehová. Elég fura, hogy Nick meg pár hetes ismeretség után itt táncikál velem, pedig alapjában véve egy nagyon csinos barátnője van.
Aztán alig két perccel később meggondoltuk magunkat, és visszamentünk az asztalhoz. Mint mindig, most is én voltam az egyetlen, aki nem akart táncolni. Csak kortyolgattam a mentás koktélomat, néztem, ahogy táncolnak a haverjaim, és hirtelen találkozott a tekintetem Billével.
Ha nem lennék már egy kicsit ittas, biztosan elkapnám a fejem, de most nem teszem. Állom a pillantását. De nem tart sokáig, elfordítja a fejét. Győztem. Szemeiből semmi sem tükröződött, az sem, hogy nem egyszer szexeltünk a kanapémon, de még az sem, hogy egyáltalán ismerjük egymást.
Levegőnek néz. Világos.
Legszívesebben két dolgot tennék:
1; A fejére borítanám az italom.
2; Hangosan neki esnék, ezzel tönkre téve a "titoktartási egyezményünket."
És van egy harmadik dolog, amit nem igazán tennék meg, de jó játszani a gondolattal:
3; Ellökném mellőle a brazil csajt, és megcsókolnám.
Na mindegy. Csak összeszorított fogakkal lehúztam a maradék koktélom, és a visszafordultam a pult felé. Ekkor valaki leült mellém.
- Már megint egyedül vagy.
Felnéztem. Egy szőke hajú srác ült mellettem, titokzatosan sötét zöld szemekkel.
- Hát igen, ez sokszor megesik velem.
- Nem értem miért. - mosolyodott el - Gyönyörű vagy.
- Örülök, hogy van valaki, aki így gondolja - válaszoltam keserűen - Miért jöttél ide?
- Mert ez a harmadik alkalom ma este, hogy egyedül üldögélsz a bárpultnál, ezért szeretnélek felkérni egy táncra.
Meglepetten pislogtam rá. Ez a srác aztán nem kerüli a forrókását!
- Nem tudok táncolni.
- De én tudok.
- Köszönöm, de..
- Ne mondj nemet. Nem kapok semmit a csodás flörtömért?
- Én csak.. - oké, ez az egész túl hízelgő. Az emberek általában nem szoktak odajönni hozzám, és táncra hívni - Nem is ismerlek.
- Jason vagyok. És a kabát, amit korábban viseltél, azt mondta, a te neved Andy. - mosolygott, és nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak vissza rá - Most már jössz velem táncolni? Csak egy dal?
- Jó, legyen. De biztos vagyok benne, hogy csak azért kértél fel, mert ittas vagyok.
Jason felnevetett, megfogta a kezem, és húzni kezdett maga után a táncparkettre.
- Azért kértelek fel, mert ittas vagy, és tuti, hogy józanul nem táncolnál velem.
Elvigyorodtam.
- De most komolyan, miért pont engem kértél fel?
Rám nézett, habozott egy kicsit.
- Leginkább azért, mert dögös vagy, és..azért is, mert összevesztem a barátnőmmel és féltékennyé akarom tenni.
Ismét meglepett. És arra felé figyeltem, amerre bólintott a fejével. Egy ismerős lány meredt ránk.
- Bianca? - mondtam ledöbbenve - Te Biancával vagy?
- Ismered Őt? - kérdezte vicces arccal Jason
Bólintottam. Úgy tűnik egész NY La-be költözött velem együtt. Ez már sok.. Lehet inkább NY-ban kellett volna maradnom.
- Akkor.. ez most kínos neked? -kérdezte Jason
- Nem lenne az, ha nem lennék részeg.
- Sajnálom, én..
Láttam, ahogy Bianca megfordult, mikor Bill megveregette a vállát. Mi van, nem volt megelégedve a brazil szépséggel?
Hímringyó.
- Tudod mit? - néztem vissza Jasonre - Tegyük féltékennyé.
Elvigyorodott és szerencsére nem kérdezte, miért gondoltam meg magam. Egy újabb dal csendült fel. közelebb léptem Jasonhez, kezeimet a nyaka körül összekulcsoltam, és hagyta, hogy a zene irányítsa a testem.
Hirtelen megfordított, így a hátam mellkasához ért, mozogni kezdtünk. Egész jó érzés. Nem vagyok valami jó táncos, de ő az, és úgy tűnik élvezi a kis ringatózásunkat. És lehet, hogy a vodka miatt, de engedtem, hogy még közelebb húzzon magához. Jól esett az egómnak, hogy valaki ennyire vonzódik hozzám.
Két dallal később még mindig táncoltunk. Casey elismerően rám mosolygott, vagy lenyűgöztem, vagy ledöbbentettem, de nem is csodálom. Még én is meglepődtem magamon.
De az még meglepőbb volt, mikor Bill hirtelen megjelent előttem. Ledermedtem, mire Ő megfogta a csuklómat, és húzni kezdett maga után a tömegben. Én pedig engedtem magam, nem néztem senkire sem, csak a feje búbját bámultam, és hirtelen feltűnt, hogy rövidebb lett a haja.
Kimentünk a hátsó ajtón, ami egy kihalt sikátorba vezetett. Észrevettem, hogy még mindig szorítja a csuklómat, kirántottam magam a kezei közül, és távolabb léptem tőle.
- Mit akarsz? - szólaltam meg hangosan
- Mit csináltál azzal a pasival? - vágott vissza, és most az egyszer boldoggá tett, az, hogy dühös
- Táncoltam.
- Inkább úgy nézett ki, mintha ruhán keresztül dugna meg!
Összeráncoltam a homlokom.
- Miért is érdekel ez téged?
- Csak nem tetszett a látvány.
- Mióta kisétáltál a lakásomból, azóta rohadtul nem érdekel, hogy mi tetszik neked, és mi nem!
- Szóval továbbléptél?
Csak bámultam Őt. Annyira lenyűgözően néz ki, de ugyanakkor sugárzik belőle az önteltség. Egy részem itt akarná hagyni a francba.
De a másik részem szeretkezni akar vele egy hatalmasat.
Óvatosan kikerültem a kérdését.
- Úgy tűnik, te nem.
- Nem túl könnyű - szorította össze a fogait - Főleg ha más pasikkal látlak. Ezt hónapok után sem könnyű megemészteni.
Felrántottam a szemöldököm, és hangos, megvető nevetésbe kezdtem.
- Igen, nekem is nagyon szórakoztató volt olvasni a kis kalandjaidról. Már nincs hozzá elég ujjam, hogy megszámoljam, hány csajt dugtál meg az elmúlt két hónapban. Lehet, hogy már Tom rekordját is megdöntötted.
Bill már-már veszélyesen idegesnek látszott.
- Andy, hagyd abba!
- Nem.
Farkasszemet néztünk, vártuk melyikünk néz le hamarabb.
Végül megfordultam, de mielőtt kinyithattam volna, egyik kezét az ajtóra támasztotta akadályként.
- Tűnj el a kib*szott életemből, Bill, már így is eléggé elb*sztad! Egy senkinek éreztem magam nélküled, és nincs szükségem arra, hogy megint megalázz!
Bill tönkre tette a drámai távozásomat, azzal, hogy durván megfordított maga felé, és megcsókolt. Már el is felejtettem, milyen könnyen beindít, de eszembe jutott, mikor a falnak lökve szinte tépte a számat. Egyszerűen nem tudtam ellenállni, visszacsókoltam. Éreztem, ahogy a mentás balzsamos szája tovább vándorol a nyakamra, majd vissza a számra. Nyelvével dühösen betörve falta tovább éhesen az ajkaimat.
- Bill! - nyögtem fel, mikor megéreztem fogait a nyakamon - Állj le!
- Nem hiányzott már ez?
Keze a pólóm alá siklott, meg sem állt a melltartómig, és izgatóan belém vájta manikűrözött körmeit.
- Ne-nem. - dadogtam nem túl meggyőzően
Elvigyorodott. Orra hegyét végig húzta a nyakamon, miközben egyre feljebb húzta a pólom a mellemig. Megnyalta az állkapcsom, majd a kulcscsontomba harapott.
- Tényleg?
OH, DEHOGYISNEM! Ordította az elmém. Igazság szerint egy vad állatias szexet akarok most azonnal! De inkább csak azt válaszoltam:
- Nem, Bill. - hangom most már határozottabb volt, de nem löktem el magamtól
- Hmm..
Végig táncoltattam rajtam az ujjait, én pedig éreztem a keze érintését minden egyes négyzetcentiméteren. Ismét megcsókolt, én pedig hagytam, hogy nyelve újra betörjön az ajkaim közé.
- Egyikük sem volt, olyan, mint Te. - lihegte a szinte a számba kipirult arccal - Annyira hiányzol.
- Én.. - lehunytam a szemem - Bill..
-Gyere vissza, Andy.
Nem kérés volt és nem is könyörgés. Parancs volt, mintha egy lattét rendelne tőlem.
- Nem, nem akarok, Bill. Kérlek..
Szemei összeszűkültek, én pedig ellöktem magamtól. Letűrtem a pólóm, és még csak véletlenül se néztem rá.
- Andy, figyelj..
Nem hallgattam végig, megfordultam, kinyitottam az ajtót, és csak mentem előre.
Rá kell gyújtanom.
***
- Itt van! Ez az a ruha, amiről beszéltem! - mondtam mikor a hölgy belépett a bemutatóterembe egy lenyűgöző menyasszonyi ruhával.
Casey szemei elkerekedtek.
- Úristen! Nem tudom elhinni, hogy Karen Lee bemutatótermében vagyok, és VIP bánásmódban részesülök. - sóhajtotta örömtelien, közben az asszisztens még több csodás ruhát hozott nekünk - De miért csinált esküvői kollekciót? Azt hittem inkább az alkalmi ruhák Karen stílusa.
- Ez még viszonylag új ötlet. Szóval az elsők között vagy, aki láthatja. - felálltam és a fátylakat kezdtem nézegetni - Joanna, ide tudnád hozni az ezüstkövekkel kirakott fátylat?
- Biztos, hogy kapsz kedvezményt Karentől? - kérdezte Case, majd eltűnt az öltözőben
- Igen. Kötöttünk egy egyezséget, mi szerint én az Ő férfi ruháival öltöztetem Alexet, hogy népszerűsítsem a márkáját, és cserében kedvezményt kapok a ruhákra.
Na jó, ez nem volt teljesen igaz.
Az az igazság, hogy Karen megengedte, hogy megnézzük és kiválasszuk a megfelelő ruhát, de kedvezményről szó sem volt. Ez csak az én adósságom visszafizetése. Egy esküvői szívesség Caseynek, amiért annyiszor segített már, és mert mindig mellettem van.
- Ez gyönyörű. - mondta álmodozva
Mosolyogtam, és kisimítottam a fátylat. Egy gyors pillantást vetettem az öltöző felé, majd óvatosan felraktam a fátylat a saját fejemre. Nem voltam oda az esküvőkért, de Casey izgalma fertőző.
- Jól áll! - mondta Joanna mosolyogva
Elvigyorodtam. Valóban az ezüstös háló jó kontrasztban van az én hajammal, de nem illene Case barna hajához. Levettem, vigyázva persze a fogakra.
- Nincs véletlenül ugyanilyen aranyban?
Joanna ismét eltűnt. Ekkor kilépett Casey félénken, izgatottan, de teljes boldogsággal az arcán.
- Nos? - kérdezte
Kezem a szám elé kaptam, majd hatalmas mosollyal néztem őt.
- Forogj egyet, Case! - majd közelebb mentem hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem, és láthassam az arcát mikor a tükörhöz ér
Nagy zöld szemei elkerekedtek és nevetni kezdett.
- Óh, istenem! Én..én..
- Gyönyörű vagy. - fejezte be a mondatát
Bólintott.
- És.. szerinted Georgnak tetszeni fog?
- Nem lesz képes levenni rólad a szemét!
Joanna visszatért kezében az aranyozott fátyollal, de mikor meglátta Caseyt megtorpant, és sugárzó arccal csak annyit mondott:
- Lenyűgözően festesz!
- Ugye? - és ezt nem úgy mondtam, mintha a bók nekem szólt volna, inkább úgy, mintha Case anyja lennék.
Barátnőm rám kapta a tekintetét, és vészesen úgy tűnt, hogy sírni fog.
Felnyögtem. Én is tudok nagyon boldog és szentimentális lenni, de miért kell sírnia egy nőnek, ha valaki megházasodik? Az anyám is sírt, mikor elmondtam neki a hírt. Casey anyja viszont csak annyit válaszolt a lányának, hogy "Végre."
Casey anyja egy szívtelen, öntelt ribanc.
Megköszörültem a torkom és nyomatékosan Joannara néztem, aki úgy tűnt megértett. Segített feladni Casere a fátylat. Ez volt az a pillanat, mikor eltört nála a mécses, én pedig legszívesebben elmenekültem volna, és úgy tettem volna, mintha nem is ismerném.
Na jó, mégsem. Nem vagyok ilyen embertelen.
Ügyetlenül megveregettem a vállát, miközben Joanna papír zsebkendőt nyújtott felé. Ekkor vettem észre, hogy ezen kívül van még egy csomó doboz papírzsepi a szobában. Bár nem csodálom, ez az érzelmi kitörések helye.
Miután felírtuk a mérteket, és Case nagyjából lenyugodott, tanácsoltam, hogy menjünk vissza a hotelbe. De Ő mégis felvett egy csomó más ruhát. A tizenkettedik után már betelt a pohár, és leállítottam.
Találjátok ki, kivel futottunk össze az üzlet előtt?!
Nem, nem Karennel.
Biacaval.
De nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy vele volt az (ex?) pasija is, Jason. Tudjátok akivel erotikus táncot lejtettem, hogy féltékennyé tegyük Biat, meg talán Billt is.
- Andy! - szólított meg magasan ívelt szemöldökével - Szia!
Körülnéztem, hátha van valami menekülési utam, hogy elkerülhessem ezt a kis randevút, de nem láttam semmit. Szelíden elmosolyodtam és visszaköszöntem.
- Oh, hello Bianca. És..um.. Jason.
Erre Casey felkacagott mögöttem. Hát.. legalább már nem sír.
Jason rám vigyorgott.
- Szia, Andy! Örülök, hogy újra látlak.
Ránéztem Biancara, aki szerencsére nem engem bámult, ez megnyugtatott egy kicsit. Meglepettnek tűnt.
- Szóval, - nézett a mögöttünk lévő üzlet feliratra - Mi jártban vagytok erre felé?
Casere néztem, aki megköszörülte a torkát, és válaszolt:
- Férjhez megyek, és Andy segített kiválasztani a ruhát.
- Oh! - mosolyodott el hirtelen, és eltűrte az arcába logó tincseket. Most vettem észre, hogy ujjai össze vannak fonódva Jasonéval. A szőke srác felemelte kezüket a szája elé, és szeretetteljesen belecsókolt barátnője tenyerébe. Ekkor láttam meg a hatalmas, gyönyörű, szív alakú gyémánt gyűrűt Bianca ujján.
Elvigyorodtam, ezzel megleptem saját magam is.
- Nahát, srácok. Gratulálok!
Döbbenten néztek, majd Bianca felnevetett.
- Ezt neked köszönhetjük, Andy. - mondta csillogó szemekkel - Miután láttam a kis showtokat Jaonnal, először nagyon mérges voltam, de aztán bocsánatot kértem tőle.
- Igen. - nevetett felé Jason is - Ez határozottan jót tett a kapcsolatunknak.
- Úgy tűnik ez az esküvői szezon, nem igaz? - mondja Bia Caseynek ragyogó mosollyal
- Abszolút! - majd előre hajolt, hogy megnézhesse Bia gyűrűjét - aki végre elengedte Jaosn kezét -, a következő pillanatban pedig már a szokásos esküvői sz*rságokról csacsogtak.
Megforgattam a szemeim, mire Jason elnevette magát.
- Már eleged van belőle, ugye?
- Igen, de nem tudok mit csinálni, ezt kell hallgatnom, míg vége nem lesz annak a kib*szott esküvőnek. Szóval most csapdában vagyok.
Elmosolyodott, és nem tudtam nem észrevenni, hogy tekintete mindig vissza-visszatévedt Biancara. Hirtelen azonban rám nézett, mintha eszébe jutott volna valami.
- Hé, Kaulitz mit akart? Mikor elrángatott?
Bill.
Nem válaszoltam, csak bámultam a cipőmet, erre Case és Bianca is elhallgatott.
Szerencsére Case odajött, és közölte, hogy Georg már a hotelben vár minket, ezért mennünk kell, mivel nélkülem eltéved LA utcáin.
Nem mondtam semmit, csak néztem kifelé az ablakon, miközben a taxiban ültünk. Case aggodalmasan rám nézett, de nem szólt semmit.
És ezért nagyon hálás voltam.
***
Végre visszamehetek New Yorkba!
Nem, nem egy csodának köszönhetően, hanem azért mer Alex debütáló albumának istenverte promóciójának végre vége van. Végre visszatérhetek a gyönyörű városomba, ahol végre nem kell attól félnem, hogy nem kívánt személyekbe futok bele. Boldog vagyok.
- Srácok, 5 óra múlva indul a gépünk, készülődjetek! -dörömböltem Case és Georg lakosztályának ajtaján.
Semmi válasz. Megforgattam a szemeim és visszamentem a szobámba. Van egy olyan érzésem, hogy azért nem válaszoltak mert épp dugnak. Megborzongtam az elém villanó képtől, és megráztam a fejem.
Körül néztem a szobában, hátha maradt még valami, amit el kell pakolni, de már minden a bőröndben van. Szóval leültem a fotelbe és csak vártam.
Georg és Casey itt maradtak velem a promó végéig, ami azért nagyon kedves tőlük, mert nem én kértem őket erre, maguktól döntöttek így. Már kellett valaki, aki nem Bill, vagy a tesója, Tom - óh, az a szemét áruló!
Billt a klubban történt incidens óta nem láttam. Próbáltam kerülni az olyan helyeket, ahol Ő is felbukkanhatott. Többnyire itt ültem a szobámban, vagy Alexszel voltam, ha épp szüksége volt rám. Tomnak is a lelkére kötöttem, hogy többet ne hívja olyan helyekre a testvérét, ahol én is ott vagyok. Bár nem tudom, hogy ezt mennyire jegyezte meg, ugyanis mikor ezt magyaráztam neki, másnapos volt.
Bianca és Jason esküvőjének bejelentése miatt az újságok csak erről írtak, így végre nem szólt egyetlen cikk sem Billről és az éppen aktuális nőjéről. Bár, nem mintha érdekelne..
A zsebembe túrtam, elővettem a cigimet és az öngyújtómat. Úgy döntöttem kiélvezem az utolsó cigimet LA-ben, hiszen sem a váróteremben, sem a gépen nem gyújthatok majd rá, szóval azt hiszem, tényleg ez az utolsó cigim itt.
LA rengeteg időmet elvette, persze az kétségtelen, hogy szakmailag megkaptam, azt amire vágytam. Hivatalosan is én vagyok "Alex Marshall, az énekes" stylistja, és bár néha voltak nézeteltérések, szerintem jó munkát végeztünk együtt.
Sőt, annyira megtetszett a dolog, hogy komoly fontolóra vettem a ruhatervezést is. Azt hiszem lenne értelme. Hiszem van ízlésem - ezt most már biztosan állíthatom - és a ruhaötleteim nem kimondottan a felső társadalmi osztálynak szólnának, olyan emberek is viselhetnék, mint pl. Alex vagy Casey, akinek különösen szeretek ruhákat tervezgetni.
Nehéz dolog lesz, az biztos. De természetesen nem vetem bele magam most azonnal a szakmába, ez egyenlőre csak egy lehetőség. Biztosan sok időt fog igénybe venni, és szükségem lesz támogatókra, és rengeteg segítségre.
Igazából azért pattant ki ez az ötlet a fejemből, mert itt vagyok 23 évesen - lassan 24 -, szinglin, és Alex ügyein kívül semmit sem tudok kezdeni magammal. Ez elég nyomasztó gondolat, muszáj lesz lefoglalnom magam.
Egy udvarias kopogást hallottam az ajtó felől, ebből arra következtetek, hogy ez csakis a szobaszerviz lehet.
Kinyitottam az ajtót, aztán gyorsan elgyúrtam a félig elszívott cigimet. A recepciós srác állt az ajtóban, bár ezt a ruhájából következettem ki, mivel arcát eltakarta egy hatalmas fehér szegfűcsokor. Oh, a kedvenc virágom! Ekkor realizálta, hogy az ajtó már nyitva van.
Rám nézett a hosszú szárakon és szirmokon keresztül, és megszólalt:
- Jó napot, hölgyem!
- Uhm.. hello.
- Ezt a csokrot magának küldik, és megkértek rá, hogy személyesen adjam át, hogy elkerüljék a lesifotósokat és újságírókat.
Nem tudtam megszólalni, csak a virágokat bámultam, amiket közben át is vettem.
- Uhm.. köszönöm.
Meghajolt egy kicsit, és elment. Én pedig nem tudtam hova tenni ezt a gesztust.
Letettem a csokrot az dohányzóasztalra, csak bámultam a csodás virágokat, mikor észrevettem rajta egy kis kártyát. Csak ennyi állt benne: Válaszolj a következő hívásomra!
Felkaptam őket, és átrohantam Casey szobájába.
- Casey, nyisd ki! Segítened kell!
- Andy, tudom, hogy foglmad sincs.. hát ezek a virágok? - nézett csodálkozva a kezemben lévő virágparádéra.
- Ez még nem minden! - nyomtam a kártyát az arcába - Mit csináljak, Case?
Elolvasta a rövid üzenetet, majd tágra nyílt szemekkel beengedett.
Georg épp a ruháit pakolta egy hatalmas bőröndbe. Ha épp jobb lelkiállapotban lennék, már beszóltam volna a hajvasaló miatt, de jelenleg csakis a mobilomra és a virágokra bírok gondolni.
Georg felállt, először a csokorra nézett majd rám.
- Hát ez?
Összeráncoltam a homlokom a hanglejtésén.
Casey szó nélkül adta át neki a kártyát, amit gyorsan átfutott zöld szemeivel, és ismét rám nézett.
- Szerinted, kitől van?
- Nem tudom! - mondtam kétségbeesve, de ugyanebben az időben szólalt meg Casey is:
- Természetesen Billtől!
- Mi van? - mondtuk Georggal egyszerre
- Így akar bocsánatot kérni.
- Oh. - néztem a telefonomra - Tényleg?
- Aha.
Rá néztem, mire ő csak elmosolyodott. Aztán fogtam a mobilom és kikapcsoltam.
- Andy, mi a fenét csinálsz? - nézett rám a barátnőm ledöbbenve
- Case, ha ez tényleg Ő, akkor..
- Ne légy hülye! - vette ki a kezemből a telefont, és bekapcsolta
Vissza akartam venni, de oda dobta Georgnak.
- Add ide! - parancsoltam meg neki
Bizonytalanul Caseyre nézett.
- Case, ez az ő döntése
- Georg! Andyről beszélünk! Sosem hoz helyes döntést!
- Hé! - mondtam sértődötten
Case szkeptikusan rá nézett.
- Mondj egy olyan döntést, Andy, amit nem bántál meg!
Georg is rám nézett, én pedig próbáltam visszaemlékezni ilyen alkalomra.
- Uhm..
- Na látod! - mondta diadalittasan
- Mindegy.. - zártam le a témát - Georg, add ide!
- Nehogy oda add neki, Georg!
Mogorván néztem őket.
- Add ide!
Kissé ijednek tűnt, de válaszolt:
- Szerintem Casey-nek..
- NE SZÓRAKOZZ VELEM, LISTING!
Tett egy lépést hátra az ordításom hatására.
- Nyugodj már le baszki!
- NYUGODT VAGYOK!
- Andy, - mondta kissé szórakozottan - üvöltözöl.
Vettem egy mély levegőt.
- Oké, oké, kicsit elborult az agyam. Most már jobban vagyok. Ide adnád a telefonom?
- Nem.
- Ez az én szerelmem! - mondta Case büszkén, és átölelte a vőlegényét
- Adjátok. Ide. A. Telefonom!
Mielőtt bármelyikük is válaszolhatott volna, megcsörrent a telefonom.
Egymásra meredtünk, majd Georg át adta a telefont Caseynek. Case rám nézett.
- Ne tedd! - könyörögtem - Kérlek, Casey.
Habozott egy kis ideig, miközben tekintetemmel próbáltam meggyőzni, hogy ne tegyen semmit. De aztán a volt legjobb barátnőm felvette a telefont, átnyújtotta nekem, így nincs más választásom, meg kell szólalnom.
- Igen?
- Andy, te hülye, figyelj egy kicsit! Csak egyszer fogom elmondani, szóval próbáld meg megjegyezni!
- Tom?
Case először meglepődött, majd suttogni kezdett:
- Hangosítsd ki!
Engedelmeskedtem.
- Mit akarsz Kaulitz? Mi ez az egész a virággal meg az üdvözlőkártyával?
- Bill küldte őket.
- Mi?
Hallottam ahogy sóhajt egyet.
- A gyáva tesóm, rájött, hogy ma elmész, és mindenképp beszélni akar veled, de úgy tűnik, ahhoz nem elég tökös, hogy személye..
- Tom, nekem..
- Kuss! Elegem van belőletek! Beszéljétek meg végre a dolgot, és hagyjátok, hogy éljem az életem!
- Ne, várj..!
A következő pillanatban már Bill hangját hallottam meg a telefonban.
- Andy?
Basszus, olyan kétségbeesettnek tűnik a hangja, még csak közel sincs a díva Billéhez. Lágy volt és óvatos, az ajkamba haraptam.
- Bill?
Casey és Georg hatalmas érdeklődéssel figyelte az egyenlőre nagyon kínos beszélgetésünket. Lehet át kéne mennem a szobámba, de nem akarom ezt egyedül átélni.
- Andy, én csak.. csak ígérd meg, hogy végig hallgatsz, kérlek had magyarázzam el a dolgokat, adj egy esélyt.
Casey biztatásképp bólintott egyet.
- Rendben.
Nagy levegőt vett.
- Nézd, sajnálom. Azt hiszem, ez a legjobb, amit kezdésként mondhatok. Sajnálom, hogy annyira erőltetni akartam a költözést, de tudnod kell, hogy nem akartam, hogy elmenj. És most annyira, de annyira hiányzol.
Oh, istenem! Ha nem tudnám, milyen egy parancsolgató s*ggfej tud lenni, már elkezdtem volna visszakönyörögni magam hozzá.
- Rosa és a többi csaj.. Igazak róluk a pletykák, így próbáltalak elfelejteni. De nem sikerült, mert te vagy a legjobb, az igazi. Kérlek, higgy nekem, ez az igazság.
Nem tudtam, mit mondani, de egy apró mosoly akarva-akaratlanul is megbújt a szám szélében.
- És szeretlek.
Elkerekedtek a szemeim, ahogy Georgé is. Casey némán felsikított.
Bill sosem mondta ki ezt a szót, és azt hittem, hogy még csak nem is gondol rá.
- Hát.. kimondtam.
Egy furcsa, kellemetlen érzésem támadt, lerogytam az ágyra. Mi lenne ha azt mondanám, én is szeretem Őt? Happy end lenne, mint a filmekben?
De ez nem egy film, ez a valóság.
Nem akarok újra csalódni benne, és honnan tudhatnám előre, hogy nem fog ilyesmi megtörténni ismét? Nem akartam újra veszekedni vele. És Ő különben is híres, automatikusan követik minden lépését.
És én mit tudok felmutatni?
Egy nagyjából tiszteletreméltó munkán és átlagos külsőn kívül semmit. Így meghoztam életem legostobább, ugyanakkor legbátrabb döntését.
- Sajnálom, Bill! - mondtam halkan, majd kinyomtam a telefont
Casey és Georg hitetlenkedve bámultak rám, mire én csak vállat vontam.
- Vallomást tenni telefonon keresztül olyan személytelen. - majd visszamentem a szobámba, és elszívtam az egész doboz cigimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése