Olyan gyorsan történik minden..
Egy folyosón találom magam. Kellemes, barátságos, ezért nem is akarom tudni miért vagyok itt, csak élvezem a nyugalmat. Csak sétálok és sétálok. Imádok sétálni. Egy elágazáshoz érek. Választanom kell. Választanom a számomra két legfontosabb dolgok között. Döntés képtelen vagyok, ezért visszafordulok, próbálok kijutni, de az ajtók zárva vannak. Innen nincs menekvés. Döntenem KELL. El kell döntenem melyik utat választom. Ha az egyik útra lépek, elvesztem a másik fontos dolgot, de ha a másik útra lépek, akkor elveszítem az egyik fontos dolgot. Semelyiket sem akarom elveszíteni.! Mivel nem tudok dönteni, pánikba esek, próbálok menekülni, de mögöttem a sötétség kezdi el felemészteni a folyosó falait és padlóját. Egyre közelebb ér hozzám. A felettem lévő neoncsövek villódzni kezdenek. Félhomály vesz körül. A vissza-visszatérő fény teljesen elvakít. Már semmit sem látok. Szédülni kezdek. A pánik teljesen eluralkodik rajtam. Kiabálni akarok, de egy hang sem hagyja el az ajkaim. Letérdelve, arcomat kezeimbe temetve sírni kezdek. A sötétség a lábamhoz ér. Elájulok..
Felriadok. Az ágyamban vagyok, a biztonságot nyújtó takaróm alatt. Szívem őrülten kalapál, a levegőt zihálva veszem, homlokomon izzadságcseppek gyöngyöznek, szememből egy kósza könnycsepp csordul ki. Ekkor fogom fel mi történt. Szívverésem lelassul, légzésem egyenletesebb és ajkaimat a következő szavak hagyják el.: " Csak egy rémálom volt.. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése