Argh.. nem tudom utálni Őt. Azt próbáltam bebeszélni magamnak, hogy nem is kellene utálnom. Egy olyan személység volt, akit eltudtam képzelni Bill oldalán. Hiszen lehetne rosszabb is, például, ha Bill Keirába szeretett volna bele.
Ismét felsóhajtottam, majd kikapcsoltam a TV-t. A rózsaszín párducot néztem, amit mindig is imádtam, de most valahogy ez sem kötötte le a figyelmem. Közelebb húztam a laptopom, és megnéztem kik vannak online, ekkor kaptam felkérést video chatre. Amit nem más küldött, mint..
- Tom? - kérdeztem magamtól meglepetten. Bill testvére eléggé elfoglalt ember volt, és sosem voltunk annyira jóban, hogy csak úgy felkéréseket küldjön nekem. Egyáltalán miért akar beszélni velem?
"Hé, Andy, elutasítasz?"
Megráztam a fejem.
"Miért akarsz video chatelni velem?"
"Mert nem vagyok jó gépelésben. Na elfogadod?"
Megforgattam a szemem, majd gyors pillantást vetettem magamra a tükörben. Még nem mostam le a sminken, ezért a szemceruza már kicsit maszatos volt a szemem alatt, de egyébként nem néztem rosszabbul, mint máskor. Visszafordultam a laptophoz és elfogadtam a felkérést.
Hirtelen megjelent Tom vigyorgó arca a képernyőn, visszamosolyogtam rá. A jókedve ragadós volt.
- Szia! - integettem neki
- Szia! Szörnyen nézel ki. - tette hozzá nyersen
- Kösz. - válaszoltam keserűen. Felnevetett, ekkor vettem észre, hogy valahol kint van - Hol vagy?
- A lakásom teraszán. Szóval otthon töltöd a szombat estét?
- Ahogy te is.
- De én ezt választottam.
- Miből gondolod, hogy én nem? - nem kicsit mérges lettem. Tom szerette felróni, hogy nincs senkim, ez volt az egyetlen alkalom, amikor ez engem is zavart.
- Szóval valaki elhívott, és te nemet mondtál?
- Nem egészen.. - ismertem el sóhajtva - Billnek randija van Biancával, így szabad lett az estém.
- És otthon maradtál?
- Mégis mit csinálnék? Tudod, hogy nem vagyok egy bulizós fajta.
Tom ismét felnevetett.
- Te vagy a legunalmasabb ember, akit valaha ismertem!
- Ha az őrültbe akarsz kergetni, akkor az ma sajnos nem fog összejönni. Szóval, miért vagy otthon? Biztos vagyok benne, hogy simán találtál volna egy csajt, akit most dughatnál.
- Úgy beszélsz rólam, mitha egy s*ggfej lennék.
Megforgattam a szemem.
- Tom, te egy s*ggfej vagy!
- Jól van na.. Nincs hozzá hangulatom ma este, és a felvétlek is elakadtak.
- Tényleg? Miért?
- Mert a köcsög énekes nem akarja felvenni a dalokat. Azt mondta, hogy nem tudja milyen stílus lenne jó neki, és ebben a stylist sem segít. De engem k*rvára nem érdekel, hogy néz ki, nekem az a fontos, hogy dalokat csináljon.
- Miért, mi a gond, mármint a stylisttal?
- Hát.. nem to'm, a srác gót vagy nem is tudom - ezt csak te tudnád megmondani - milyen cuccokat akar hordani, de a dalok nem ennyire lázadó hangvételűek és elvontak. Szóval a stylist nem igazán rajong a fekete ruhákért. - forgatta meg a szemeit, látszott rajta, hogy nem érti, miért kell ilyenen veszekedni - Csak a k*rva dalokat akarom! Utálom ezeket a rinya p*csákat!
- Bill is egy rinya p*csa.. - a szavak egyszerűen csak kiszaladtak a számon, nem tudtam irányítani őket. Tom meglepett arcot vágott. - Sajnálom! Nem úgy értettem..!
- Semmi gond. Tudom milyen. De ő a sikere után lett ilyen, csak miután meg volt a nagy áttörés.
- Hát, ezt te tudod jobban. De az igazat megvallva, sokkal kedvesebb lett az.. uhm.. "baleset" óta. - remélem, Tom tudja Bill hirtelen változásának okát.
Elvigyorodott.
- Igen?
Bólintottam.
- Igen, figyelmes lett, meg ilyesmi..
Tom furcsán nézett.
- Azt hiszem, tudom miért.
- Igen, asszem én is tudom. - sóhajtottam, és ismét rám tört a depresszió, amint beugrott elém Bill és Bianca képe - Szerelmes igaz?
- Tudod? - nézett rám meglepve
- Persze. - vontam meg a vállam - Azt hiszem.
Hát persze, hogy tudom! Hiszen szinte együtt éltek Billel, és már akkor gyanús érzésem támadt, mikor először rám mosolygott egyik reggel. Enyhén szólva nem volt egy reggeli személy, és soha, de soha nem volt még jó kedve reggel. De az estéket sem szerette. És a délutánokat sem. Bill minden napszakban mogorva volt..
- Oh, és tudod, hogy kibe? - nézett rám várakozás teljesen Tom, nekem pedig meg kellett erőltetnem az agyam, hogy visszaemlékezzek, miről is beszéltünk.
- Biancába, nem? Akivel csinálta múltkor az interjút.
- Bianca? - pislogott rám nagy szemekkel, majd elmosolyodott - Nem.
- Akkor kibe? - kérdeztem vissza azonnal.
Tom hátradőlt, összefonta karjait, és kaján vigyorral nézett rám.
- Mit gondolsz, ki lehet az?
- Nem tudom. - próbáltam gondolkodni, a lehetséges embereken. Kérlek csak ne Keira legyen az. - Keira?
- Az a modell csaj? A-a. Bill nem igazán kedveli.
Hála az égnek! De akkor ki lehet az?
Tom érdeklődve figyelt.
- Hé, Andy, hiszel az igaz szerelemben, meg az ilyen badarságokban?
- Én? Nem. Vagyis már nem.
- Miért?
- Miért érdekel?
- Én kérdeztem először.
Megforgattam a szemeim.
- Egyszerűen csak nem hiszek benne többé, és kész.
- Ennek bizonyára oka is van.
- A volt pasim, akibe totál bele voltam zúgva dobott egy másik libáért! - csattantam fel - Remélem, most kib*szott boldog vagy!
Látszott rajta, hogy kissé megijedt a haragomtól.
- Jesszusom, Andy, nyugi! Nem akartalak felhúzni. Mi a baj?
- Semmi. - mondtam, kicsit lehiggadva. El kell ismernem, tényleg ingerlékeny voltam.
- Bill miatt van?
- Nem. - mondtam szárazon
- Biztos?
- Igen. Tom, most mennem kell. Köszönöm, hogy aggódsz értem, és hogy beszéltél velem.
- Várj! Andy, nem akarod tudni, kibe szere..
-Nem! - mondtam kimerülve - Nem akarok tudni semmit! Tényleg mennem kell. Szia Tom!
-Andy..!
Kikapcsoltam a webkamerát, arrébb löktem a laptopot és visszazuhantam a párnák közé. Ujjaimmal csavargatni kezdtem a hajam, valamiért ez mindig megnyugtat...
Jelen pillanatban nagyon dühös lettem Billre. Kib*szottul szerelmes volt valakibe, és Tom azt is elárulta, hogy nem Biacába. De akkor kibe? Bárcsak végig hallgattam volna Tomot. De, miért is lenne nekem jobb az életem, ha tudnám ki az? Esküszöm már kínzom magam.. És amúgy is, Tom azt is elmondta, hogy nem Keira az. Ezzel meg kéne elégednem, nem?
Egyszerűen nem megy...
- Argh.. - mordultam fel, fejem a párnába fúrtam, és elkezdtem püfölni az ágyat majd reményvesztetten sóhajtottam fel. A szerelem sz*r.
Két dolog miatt nagyon utáltam szerelmes lenni:
1; Kib*szottul tud fájni. Ha csak Liamra gondolok, úgy érzem mintha kést forgatnának a szívemben.
2; A szerelem volt az összes baj forrása a világon. Bárki, aki szerelembe esett, kudarcra volt ítélve. Nézzük csak meg az irodalmat vagy a történlemet. Például Rómeó és Júlia. Persze vannak kivételek, romantikus komédiák meg ilyenek. De a szerelmeseknek sajnos nem happy end-et szánt a sors.
És egy harmadik dolog, ez okozza az igazi depresszióm:
3; Bill szerelmes volt, valaki olyasvalakibe, aki meg sem érdemli Őt. Egyetlen emberi lény sem lenne méltó Bill Kaulitzhoz.
Én meg aztán főleg nem.
***
- Rendben, Bill. Most, mikor a negyedik lány kilép baloldalon, te is belépsz, légy óvatos a márvány táblánál ott középen.. Egy kicsit jobbra.. remek!
Komoran néztem, ahogy Bill végig sétált a kifutón. A háttér zene fülbemászó volt, kényelmesen hátradőltem a székben David mellett és behunytam a szemem. Nem akartam látni Billt.
Igen, tudom, ez most sokkolt titeket.. Na, de ha már mindenki magához tért a szívinfarktus után, leírom az okot is.
Úgy döntöttem ez az egyetlen módja annak, hogy ne essek belé még jobban, hogy úgy fogok nézni rá, mint a főnökömre, csak a főnökömre. Nincs több "Andy halálra aggódja magát Bill miatt." Legalábbis ez lett a célkitűzés.
A telefonom vibrálni kezdett a kezemben, egykedvűen szóltam bele.
- Itt Andy.
- Hello, Andy! Én vagyok az, Simone!
Lehet ez furán fog hangzani, de meg mertem volna esküdni, hogy Bill anyukája hangját hallottam a telefonban. Ettől annyira meglepődtem, hogy megkövülten, tátott szájjal ültem a széken.
- Andy?
Gyorsan visszatettem az állkapcsom a helyére. Vajon miért hívott fel engem Simone?
- Szi..szia, Simone! Hogy vagy?
- Jól, köszönöm kérdésed! És te?
Szörnyen Simone. Sz*r az életem. SZ*R. Mindenemet, amit egykor az életemnek neveztem, feladtam a drága fiadért, a kib*szott főnökömért, Billért.
- Én? Megvagyok.
Mégis mit vártok? Azt, hogy elhordjam Billt mindennek az anyjának?
- Andy, csak azért hívlak, hogy megköszönjem, amit Billért tettél. Tudod, rossz érzés, hogy nem lehetek ott vele, és Tom is L.A-ben van.
- Csak a munkámat végeztem, Simone.
- Tudom. - sóhajtott fel - De te vagy az egyetlen, aki részese vagy a fiam életének. Billnek szüksége van valakire, aki segít neki.
Tudom Simone. Fel kell takarítani utána, babusgatni kell, és megsimogatni a fejét.
- Oh..
- Tényleg nagyon hálás vagyok, és szeretnék neked segíteni valahogy.
- Mi? Nem, dehogyis, ez.. Jól vagyok, hidd el.
- Nem. - mondta hajthatatlan hangon, már értem, Bill ezt honnan örökölte. - Kérlek, mondd el, ha valami baj van.
- Nincs semmi gond! Tényleg.
Nem kicsit meglepődtem, hogy ő is ennyire makacs. Először Tom, aztán Simone. Mi van itt? 'Légy kedves Andyhez' hét van? Mert akkor elfelejtettek szólni róla Billnek.
Simone hitetlenkedve horkant fel a vonal túlsó végén.
- Szóval az az életcélod, hogy a fiamnak dolgozz?
Rohadtul nem.
- Nem.. De tényleg nincs semmi baj Simone. Nagyra értékelem az aggodalmad, de most egyszerűen nem tudom.. - itt hagyni Billt, egészítettem ki a fejemben - Megvagyok segítség nélkül. Önerőből akarom elérni a céljaim. Önállóan.
Ismét felsóhajtott.
- Rendben, ezt tiszteletben tartom. Csak tudni akartam, segíthetek-e esetleg.
- Tudom, nagyon köszönöm. - mondtam halkan.
Egy újabb sóhajtás, de ez más volt, szinte anyai.
- Szia, Andy!
- Szia, és még egyszer köszönöm!
Letette. Csak bámultam a telefont, majd összeszorítottam a szemem.
Mi a fenét műveltem? Ellöktem magamtól az egyetlen embert, aki felajánlotta, hogy kirángat az eddigi pokoli életemből, és megadja azt a munkát, amire egész életemben vágytam. Nem tudom, miért tettem ezt.
Elhagyhatnám ezt az életet, ezt a munkát, ami elvett tőlem mindent. És itt hagyhatnám Billt is.
Ez volt, az a gondolat, amitől felkaptam a fejem, és egyenesen Billre néztem, aki a kifutó végén állt. Az egész fejem paprikavörös lett, mikor észrevettem, hogy Ő is pont engem néz. A szemkontaktust szinte fájdalmas volt megszakítani, de sikerült elkapnom a tekintetem, a hipnotikus őzike szemekről.
Lehet, hogy mazochista vagyok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése