Nem vagyok - annak ellenére, hogy mindenki azt hiszi - egy erőszakos ember.
Inkább fenyegetőző. Ezt viszont nem sok ember veszi komolyan. Pedig rám kifejezetten igaz "az ugatás rosszabb, mint a harapás" mondás, ritkán folyamodok fizikai erőszakhoz.
De jelen pillanatban legszívesebben behúznék egyet az előttem álló ribancnak!
- Nagyhon sajnálohm, - közölte velünk Sandra idegesítő akcentussal és önelégült képpel - de nem tharthatok kivételt. Ha nincshen meghívójuk, nem jöhetnek beh.
Hát ezt nem hiszem el!
Végre meghoztam életem döntését, és itt lenne az esély, hogy beszélhessek Billel még mielőtt a kifutóra lép, erre ez a szőke p*csa azt mondja, hogy nem léphetek beh, vagyis nem mehetek be? Mi van?
- Nagyon sajnáhlom, megmut..
Tom megragadta a karomat.
- Nézze hölgyem, Tom Kaulitz vagyok, Bill kib*szott ikertestvére, és muszáj beszélnem vele!
Sandra felhúzta az orrát, és bosszankodva ránk tekintett.
- Nos, - mérte végig Tomot leplezett kíváncsisággal - az Ön esethében talán kivéthelt tehetek, de ez a lányh - igen, ez én vagyok - nem jöhet beh.
Tom felé fordultam.
- Oké, hozd ki Billt, csak így tudok beszélni vele.
Kissé kényelmetlenül megvakarta a tarkóját.
- Nem hiszem, hogy hallgatna rám.
- De hiszen a testvére vagy!
- Igen, de nem vagyunk.. - megköszörülte a torkát - túl jóban.
- Miért?
- Hát, tulajdonképpen miattad.
- Miattam?
- Igen, a te pártodat fogtam.
- Miért? Nem is volt igazam.
- Hát, Billnek mindig igaza van, és ez idegesít.
Felnyögtem kínomban. Rájöttem, hogy Tom még használhatatlanabb, mint az autója.
- Most mi lesz? - nyüszítettem halkan, és az ajtó felé néztem, ahol ott állt Sandra és két nagydarab biztonsági őr is
- Fogalmam sincs. De neked tuti van egy terved, mindig van, nem?
- Igen, de.. nem vagyok egy spontán típus. Minden amit csinálok, előre meg van tervezve, nem úgy mit ez a szituáció. - sóhajtottam
Billt már biztosan öltöztetik és csinálják a haját, aztán Isten tudja, hova megy majd a bemutató után. Nélküle kell majd visszamennem New Yorkba, és ott is el fog majd kerülni.
Istenem, hogy hagyhattam, hogy ideáig fajuljon?
Leültem a földre, Tom lába mellé, idegesen elkezdtem csavargatni a hajam, és próbáltam tisztán gondolkozni.
Ez az egész az én hibám.
Tom lerogyott mellém, kezét ügyetlenül a vállamra tette, próbálta kitalálni, mit is mondhatna. De remélem be fogja a pofáját, nem vagyok beszélgetős kedvemben.
Felkaptam a fejem, mikor hirtelen meghallottam a nevem.
- Andy?
- Fred?
Nagyokat pislogtam rá a könnyeim mögül. Fred Bruke kilépett az ajtón, félre lökve ezzel Sandrát. Pompásan nézett ki ragyogó, fekete öltönyében, illetve a hozzá passzoló mellényben és nyakkendőben.
- Andy, mit csinálsz itt? - nyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen
Ügyetlenül felálltam, és akkor jöttem rá, hogy ez a show tulajdonképpen Bruke bemutatója. Tomra néztem, aki csak biztatóan bólintott egyet.
- Látnom kell Billt, Freddie.
Meglepetten nézett rám, majd hirtelen felragyogott az arca, és hatalmas mosolyra húzta ajkait.
- Mi van azzal, hogy tovább lépsz?
- Nem tudok tovább lépni Billen. - mondtam tehetetlenül - Nem vagyok rá képes.
És akkor hirtelen mellbe vágott valami.
Annak ellenére, hogy ott felmondtam Billnél a strandom, mikor összetörtem Leah szemüvegét, sosem hagytam el Őt. Még mindig neki "dolgozom", még mindig csak rá tudok gondolni, nem tudom elengedni a kezét.
Nem is akartam.
És soha nem is fogom.
Fred továbbra is mosolygott rám.
- Annyira tudtam! Sandra! - fordult a titkárnője felé - Engedd be Andyt!
- Thermészetesen, Mr. Bruke.
Nem tudtam nem elmosolyodni a hangjában megbújó vonakodáson és sértődöttségen.
- Siess! - mondta Fred - A show már elkezdődött, Bill bármelyik pillanatban sorra kerülhet. Hacsak nem akarod meg várni míg..
- Nem! - szólalt meg Tom hangosan - Menj, Andy, és tegyél pontot az ügy végére!
Bólintottam, és a versenyfutókat megalázó gyorsasággal rohantam át a sminkesek és fodrászok hada között, akik az utolsó simításokat végezték. Lefékeztem a színfalakhoz vezető lépcső előtt. Mély levegőt vettem, és elkezdtem feltolakodni a lépcsőn, nem törődve a dühös modellekkel, akiket majdnem fellöktem.
- Bill! - mondtam bele a tömegbe, hátha megpillantom Őt a sok magas pasi között.
- A kifutón van. Nem látsz? - forgatta meg a szemeit egy sötét hajú srác
Követtem a tekintetét, és megláttam, hogy Bill éppen most lépett a rohadt hosszú kifutó elejére.
- Ennyire hosszú ez a sz*r? - kiáltottam fel
Ekkor vett észre az egyik szervező. A lány megigazította a fejhallgatóját, és mogorván rám nézett.
- A riportereket megkérjük, várjanak a bemutató végéig. - közölte velem fontoskodóan
- Nem vagyok riporter! - támadtam a lányra, miközben a szemem végig Billen volt. Siess, gyerünk már..
- Akkor sajnos nem szabad itt lennie. - mondta mérgesen - Al, kísérd ki a hö..
Nos, amit ezután tettem, az egy elég nagy baromság volt, de nem volt más választásom jelen pillanatban.
Nem volt kedvem Al útjába kerülni, bárki legyen is ő, de nem is akarom megtudni. A kis hely miatt két lehetőségem van: vagy elesek a rengeteg kötél kábelben, és valahova a színpad alá esek, vagy felmegyek a kifutóra. Mivel nem akarom tudni, hogyan nézne ki a fejem öltésekkel és kötszerrel tele, ezért inkább az utóbbit választottam.
Alig láttam a hirtelen arcomba villanó fényektől, és elég kellemetlenül éreztem magam a rengeteg meglepett tekintettől. Aztán nagy nehezen kiegyenesedtem, eltűrtem a hajam az arcomból, és akkor vettem észre, hogy a hatalmas teremben mindenki engem bámul.
De az én szemeim csak egyetlen személyre tapadtak.
Bill néhány lépésnyire állt előttem, háttal a közönségnek, akik olyan fejet vágytak, mintha valaki pofon vágta volna őket. Kinyitottam és becsuktam a számat párszor, kétségbeesve próbáltam emlékeztetni magam, hogy miért is vagyok itt.
Bill csak bámult rám. Ugyanolyan gyönyörű, mint mindig, kivéve talán azt, hogy szemei ki vannak dülledve, ajkai pedig O alakot formálnak a meglepettségtől.
- Andy? - szólalt meg végre
A hangos zenének köszönhetően lehetetlen, hogy bárki is hallja amit mond, kivéve engem.
Elindultam felé, igyekeztem nem félre nézni míg oda nem értem közvetlenül elé. Nagyon halkan, óvatosan beszéltem hozzá, közelebb kellett hajolnia, hogy halljon.
- Tudod, hogy egy s*ggfej vagy, ugye?
Szólásra nyitotta ajkait, de csak némán bólintott.
- És, hogy legszívesebb felképelnélek?
Újabb bólintás.
Sóhajtottam.
- Akkor jó. Mert pont ezért érdemelsz, egy olyan szörnyű embert, mint én.
Mosolyogtam rá, azt hiszem, akkor fogta fel, mit is mondtam.
- Úgy érted..?
Bólintottam.
- Aha. Én is szeretlek, te idióta!
Bill csak hülyén rám vigyorgott, próbálta felfogni az eseményeket, de magamhoz húztam és megcsókoltam bizonytalanul, míg gesztusom lelkes viszonzásra nem talált.
Karjaimat a nyaka köré fontam, ahogy közelebb húzott magához, mindketten figyelmen kívül hagytuk az éljenzést, és a tapsvihart. Csak egymásba kapaszkodva faltuk egymás ajkát.
És éreztem valami furát.
Emlékeztek arra a furcsa bizsergésre és villámcsapás szerű érzésre, amit tulajdonképpen nem hiányoltam az első csókunknál?
Nos, most itt vannak. Csak úgy a semmiből jöttek, és csak még izgalmasabbá tette a csókunkat, még.. jobbá.
Azt hiszem ennek két oka van:
1; Lehet, hogy a testünk kicsit későn reagált.
2; Lehet, hogy már előtte is éreztem ezt, csak nem vettem észre.
És van egy harmadik ok, ez a legijesztőbb, és legnyálasabb:
3; A testünk, és mi magunk is most jöttünk rá, hogy minket egymásnak teremtettek.
Mikor végre elszakadtunk egymástól, kifulladva rám mosolygott.
- Érezted ezt?
Bólintottam.
- Annyira.. nem is tudom.. Mi volt ez?
- Nem tudom, - vonta meg a vállát - de tetszett.
- Nekem is.
Szóval kipróbáltuk újra. És újra.
***
- Szóval!
- Szóval mi? - kérdeztem Fredet
- Végre normálisan gondolkodsz!
Bill átnyújtott nekem egy pohár bort, így ahelyett, hogy reagáltam volna bármit is Fred szavaira, rá mosolyogtam. Bill minket bámult.
- Mi folyik itt?
- Fred kezd idegesítő lenni. - válaszoltam, miközben Bill átkarolta a derekam és közelebb vont magához
Fred összeráncolta a homlokát és próbált úgy tűnni, mint akit megsértettek.
- Megengedtem, hogy tönkretedd a bemutatómat, Andy. Hány ember tette volna ezt meg?
- Nem sok. - értettem egyet - Köszönöm!
- Szóval kérlek had örüljek az igazamnak.
Felnyögtem és Bill vállára hajtottam a fejem.
- Jól van, de csináld gyorsan.
Fred nem mondott semmit, csak Bill kezét nézte, ahogy ujjaival apró köröket ír le a hátamon, majd megrázta a fejét.
- Mindegy, majd máskor.
Elvigyorodtam, mikor felemelte a poharát, én is megbillentettem az enyém, és koccintottunk, mielőtt ott hagyott volna minket.
- Tudod, Fred egy zseni, de néha úgy érzem, elmennek neki otthonról. - kommentálta Bill, miközben megingatta kissé a fejét
- Ő egy csodás ember.
- Ez is csodálatos. - emelte a poharát a szájához
Körül néztem a teremben, úgy tűnt Tom nagyszerűen érzi magát egy csomó gyönyörű modellel körülvéve.
- Tom nagyon el van.
- Igen. - nevetett - Egyébként majd szólj, hogy köszönjük meg neki.
Bólintottam, és feljebb emeltem a fejem, minek következtében az ajkaim az állkapcsát súrolták.
- Most már nem zavar, ha együtt látnak minket?
- Egyáltalán nem. Rájöttem, hogy a titkolózás okozta az első kudarcunkat.
- David nem fog nekem örülni.
- De én igen, és csak ez számít, nem?
- De, igazad van.
Hirtelen oldalra kaptam a fejem, mikor odelépett hozzánk egy lány mikrofonnal a kezében, az oldalán pedig egy izzadt kamerás sráccal.
- Bill! Joy vagyok, de már ismersz. Gratulálok a nagyszerű bemutatóhoz! És nagyon úgy tűnik, hogy már vagy egyedül, ugye? - szemei végig cikáztak az olcsó farmeromon, egyszerű ujjatlan felsőmön és a kócos hajamon.
- Azt hiszem, ez nyilvánvaló. - mondta Bill, és közelebb húzott magához. Joy kissé csalódottnak látszott.
Én pedig próbáltam ellenállni a késztetésnek, hogy kinyújtsam rá a nyelvem és azt mondjam: Bi-bi-bíí!
- Nos, - vett mély levegőt - bemutatnád a barátodat?
- Persze! Ő itt Andy Turner, Alex Marshall stylistja.
Joy szemöldöke felszaladt a csodálkozástól. Alexet most már ismerték az emberek, így ez nekem is közvetett hírnevet jelentett.
- Oh?! Szintén a divatszakmából?
Bólintottam, és közben megjegyeztem magamban, hogy a lány hangja mennyivel barátságosabb és melegebb lett.
- Igen, természetesen.
- Oh.. milyen aranyos. Remélem még máskor is találkozunk tubicáim!
- Fogunk! - mondta Bill udvariasan, miközben én próbáltam nem elhányni magam a "tubicáim" szó hallatán
- Jézusom, ehhez még kell egy kis idő, mire megszokom.
- Aha. - ujjai az övemnél kalandoztak
- Mit csinálsz?
- Nem igazán partihoz öltöztél.
- Nos, eredetileg a reptérre mentem volna, de ha gondolod, átölt..
- Nem. - mondta hirtelen - Úgy értettem, hogy visszamegyünk a hotelbe, és leveszem rólad ezt a sz*rt.
- Oh.. - mondtam, majd elgondolkodva Tomra sandítottam - Szerinted a bátyád mérges lenne, ha kölcsön vennénk a kocsiját?
Bill is testvérére nézett, aki úgy tűnt, nagyon, nagyon jól érzi magát a hölgyek társaságában.
- Nem hiszem, hogy egy darabig hiányozna neki.
- Én is így gondolom. - letettem a poharam, és néztem, ahogy Bill óvatosan a kabátjáért nyúlt. - Menjünk!
***
Imádom, hogy Bill szemei sötéten csillognak, mikor be van indulva.
Egy pillanatra sem szakítottam meg vele a szemkontaktust, miközben ráültem, és átadtam magam az töltöttség édes érzésének. Ujjai végig futottak az oldalamon, én pedig ajkamba haraptam, így próbáltam visszatartani az összefüggéstelen szavakat, amik nyögés formájában próbáltak kijutni belőlem.
Előrehajolt, hogy megcsókolhasson, hajába túrtam, amin most nem csak a hajlakkot, hanem a nedves izzadtságot is érezni lehetett. Éreztem, ahogy nyelvével végig szántott az ajkaimon, mire én sóhajtva nyitottam ki a számat.
- Elkezdenél mozogni végre? Nem bírom ezt a kínzást! - nyögte, miközben megemelte a csípőjét
Halkan felnyögtem, de szót fogadtam, lassan mozogni kezdtem, és azt néztem, hogy változik közben az arca. Azt szerettük volna, hogy minden kínzóan lassan történjen, míg elő nem jön belőlünk a türelmetlenség. Ez egyben nagyon izgató ugyanakkor hihetetlenül frusztráló.
Felnyögött, ahogy végig csókoltam, néhol megszívtam a nyakát.
- Nehogy kiszívd a nyakam. - tiltakozott erőtlenül, ahogy megnyaltam az állkapcsát
- Csak visszakapod, azt amit tettél. - emeltem kezét a kulcscsontomra, amin lila foltok ékeskedtek, majd óvatosan harapdálni kezdtem hosszú nyakát.
Szinte az égig emelnek azok a hangok, amelyek kitörnek belőle. Végig simított a gerincemen, majd manikűrözött körmeivel a derekamba vájt.
- Bill, ez kezd fájni. - lihegtem mielőtt, vadul megcsókolt volna
- Bocsi - motyogta, majd megsimogatott
Fejét lehajtotta, és megéreztem hideg nyelvpiercingjét a mellemen, válaszul hangosan felnyögtem. Megragadta a csípőm, így ösztönözve gyorsabb tempóra, lélegzetem egyre egyenletlenebbé vált. Hirtelen megállított, és figyelmeztetés nélkül átfordított.
Felém mászott, durván belém hatolt, és őrülten tempóba kezdett, nyöszörögni kezdtem az élvezettől. Megtalálta az érzékeny pontom, és egyre jobban közeledtem a csúcs felé. Keze megkereste az enyémet, és összekulcsolta az ujjainkat.
- Közel vagy már? - kérdezte, én pedig elmosolyodtam erőtlen, rekedt hangján
- Hmm.. - bólogattam lélegzetvisszafojtva - Nagyon közel, Bill..
Még egy utolsó tökéletes lökés, hangos nyögéssel élveztem el, és húztam magammal Őt is.
Bill arcát nyakamba temette, így próbáltuk minél tovább kiélvezni ezt a hihetetlenül euforikus érzést, és csillapítani a légzésünket.
Nem mondott semmit, és én sem akartam megtörni a csendet, csak a takarómmal matattam. Bill felsóhajtott, majd legördült rólam és mellém feküdt. Szorosan hozzám bújt, megpuszilta a meztelen vállam, végig simítottam a karját, amelyet körém font. Fejem előre bukott, így a nyakam szabad prédává vált, eltűrte a hajam, és belecsókolt.
- Andy?
- Hm?
- Emlékszel, mikor Bianca vőlegényével táncoltál?
Felnyögtem.
- Muszáj most erről beszélnünk?
- Uhm, nem... Eddig nem tudtam, hogy így tudsz táncolni
- Én se. - ismertem be
- Nem táncolnál nekem is egyszer így?
- Miért? Tetszett?
- Elég szexi volt. - éreztem a perverz mosolyát a lapockámon
Megforgattam a szemem, és próbáltam figyelmen kívül hagyni, dicsérő szavainak bizsergető hatását.
- Csak szólj, hogy mikor.
- Szavadon foglak. - mondta, majd maga felé fordított és ismét megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése