Haboztam, majd óvatosan megsimogattam az arcát. Mikor megmozdult kissé, ijedten kaptam el a kezem, és nagyon ostobának éreztem magam.
Megráztam a fejem, majd összeszedtem a ruháimat és a fürdőbe mentem.
Miután végeztem a zuhanyzással, átmentem a másik szobába, ahol volt egy TV és egy kis konyha is. Ezek a lakosztályok sokkal nagyobbak, mint amik abban a hotelben vannak, ahol én megszálltam.
Erről jut eszembe, fel kéne hívnom Caseyt. Lehuppantam a kanapéra, kezembe vettem a telefont, de hirtelen kopogtattak.
Ki a fene lehet az? Ajtót nyitottam.
Egy középkorú szobalány állt előttem, egy kiskocsival az oldalán. Fel sem nézett, ahogy kinyílt az ajtó, beszélni kezdett.
- Jó reggelt, Uram! Itt a reggeli kávéja, ahogy kért.. - abbahagyta, mikor meglátott - Oh!
- Uhm, igen.. Hello. - mondtam félszegen - Tudnál hozni nekem is egy csészével, kérlek?
Hirtelen hatalmas mosoly jelent az arcán.
- Természetesen! Ezt visszavigyem?
- Nem kell, nyugodtan hagyd itt. - ekkor vettem észre, hogy van a tálcán egy újság is, ahogy a sajtót ismerem, biztosan írtak arról, hogyan "esetem" bele Fred showjába.
Ezt igazolta az is, mikor a lány - miután letette a tálcát a kis asztalra - mosolyogva rám nézett és csak ennyit kérdezett:
- Tudod, hogy benne vagy az újságban?
Remek.
- Nem, még nem. De majd mindjárt megnézem..
- Tényleg te vagy Alex Marshall stylistja?
- Ez is az újságban van?
Lelkesen bólintott.
- Uhm, igen, igaz.
- A lányom nagy rajongója.
- Tudatni fogom vele. - válszoltam, és mosolyogva néztem, ahogy elégedetten elsétált, biztos, hogy még a lányát is fel fogja hívni.
Becsuktam az ajtót, majd keresni kezdtem a rólam szóló cikket.
Arra számítottam, hogy majd lesz egy pár soros dolog, erre egy teljes oldalas kép volt rólam és Billről, ahogy a kifutón csókolóztunk. Tátott szájjal bámultam az újságot. Ez a kép nem is olyan rossz, sőt!
Elfojtottam egy hangos kiáltást, és az ablakhoz sétáltam, hogy jobban láthassam a cikket. Egy darabig elgondolkozva néztem magam elé, majd vissza a képre, ekkor jött ki Bill a hálóból, közelebb húzott magához, és arcát a hajamba temette.
- Jó reggelt! - mondta kissé rekedten
- Bill, benne vagyunk az újságban!
Elnézett a vállam fölött, és hatalmas vigyor terült szét az arcán
- Milyen remek kép!
Megráztam a fejem.
- Félek, elolvasni a cikket.
- És még a betűtípus is szép.
Szemeim a félkövér betűkre tévedtek: "Egy klasszikus Frederick Bruke finálé!"
- Jézusom.
- Igen. A bemutató elejét tetted tönkre, nem a végét.
- Ez nagyon durva..
Egy klasszikus Frederick Bruke finálé!
Bruke méltán a legspontánabb tervező a szakmában, de ez alkalommal, olyan fordulatot vett a bemutatója, amely valószínűleg nem volt betervezve.
A show ugyanolyan csodásan kezdődött, mint mindig. Bill Kaulitz (25) sétált végig először a hosszú kifutón, akin már meg sem látszik a Karen Lee-s katasztrófa. A díva viselkedése, azonban gyökeresen megváltozott, mikor egy be nem szervezett vendég, Andy Turner (23), felrohant a kifutóra, és csókot nyomott Kaulitz ajkaira, akit ez annyira nem lephetett meg, mert leleksen viszonozta a lány gesztusát. (Lásd a képen)
Turner, Alex Marshall stylistja, aki nem rég debütált..
Néhány sz*rság Alexről.
... a közönség nem bánta ezt a rögtönzött romantikát, sőt Bruke egyenesen "imádni valónak" találta.
"Andy egy csodálatos ember, egy főnyeremény! Nagyon édesek együtt, nem igaz?!" - nyilatkozta az esetről a tervezőmogul.
Bill kivette a kezemből az újságot, és vigyorogva tovább olvasott:
"Bruke kollekciója csodálatos, és mint mindig, most is körül lengte az egészet egyfajta romantika."
Arcomat kezembe temettem.- Miért kellett ennyire kicifrázni?
- Miért? Nem is olyan rossz, úgy tüntetik fel, mintha egy romantikus novella lenne.
- Nem tudom elhinni a "Lásd a képen" részt..
Bill vigyora még nagyobb lett.
- Ugyan Andy, valld be, hogy tetszik.
Vállat vontam.
- Inkább rólunk írjanak, mint rólad és Rosáról.
Összerezzent.
- Most miért kell ezt felhozni?
Elnevettem magam.
- Bocsi, de ez akkor is gonosz húzás volt tőled.
- Tudom. Én sem élveztem, elhiheted.
- Hazug. - erre közelebb húzott magához, fejem kissé oldalra döntöttem, hogy szemébe nézhessek.
Felvonta a szemöldökét, mielőtt lehajolt, és megcsókolt volna. Meglöktem, a fotelbe rogyott, az ölébe ültem, és vadul ajkainak estem. Ahogy kezei végig futottak rajtam, ismét éreztem azt a bizonyos bizsergést.
A varázs megtört, mikor kopogtattak.
Bill szenvedve felnyögött.
- Ez biztosan a szobaszerviz lesz.
- Akkor várhatnak.
- Bill!
Elhallgattatott egy csókkal, csípőjét enyémhez nyomta, kezei pedig a felsőm szélénél babráltak.
Mi a franc? Fizetett nekik, hogy várjanak?
***
Kiderült, hogy jobb vagyok a dolgok túlbonyolításában, mint gondoltam. Bár ebben Bill keze is benne van, szóval Ő is ugyanúgy hibás.
Ezzel meg tudok békélni.
Mert ez, azt jelenti, hogy a magunk módján meg van a tökéletlen happy end-ünk.
Tulajdonképpen, az is baj volt, hogy egy senkinek éreztem magam a kapcsolatunk - vagy mi -első felében. Nem tudom, mit hoz a jövő, de Bill hisztijei és az én vérmérsékletem miatt, még biztosan sokat fogunk veszekedni.
De tudjátok mit?
Ezzel is meg tudok békélni.
Vége.
Szia nem tudom hogy foglalkozol az írással de minden bizonnyal meg van hozzá az érzèked! Nagyon jó lett a történet!
VálaszTörlés