2014. november 24., hétfő

Automatic - #4: "Tudom, mi történt közöttetek Billel."

- Bill, most nincs hozzád kedvem.
- Mondtam valamit, nem tetted meg. Utálom az ilyet. - lépett mellém, majd megnyomta a parkoló gombot - Van valami mentséged? - húzta fel a szemöldökét
Mentség? Ez meg miről beszél?
- Mi van? - kérdeztem vissza felháborodva
- Nem tűröm, mikor az alkalmazottjaim nem fogadnak szót!
Tátott szájjal bámultam rá, nem bírtam felfogni az elhangzott szavakat.
- Mégis mi a francról beszélsz? - fordultam felé
Éreztem, hogy arcom kipirul a dühtől. Mit képzel ez magáról?
- Arról, hogy abban a világban, aminek én vagyok a mozgatórugója, te egy apró porszem vagy. ÉN mondom meg, hogy mikor, mit és hogyan csinálj. Ha mondok valamit, akkor az úgy is legyen, nem tűröm, hogy egy kis senki hibázzon bármiben is. Mert ha még ilyen apró kérést sem lehet rád bízni, akkor alkalmatlan vagy az összes többi munkára.
Egy kis senki?! Alkalmatlan?! Annyira elöntötte az agyamat a méreg, hogy észre sem vettem, ahogy lendül a kezem, már csak a nagy csattanásra lettem figyelmes. Igen, felpofoztam, és jól esett, sőt k*rva jól. 
- Mit képzelsz, ki vagy te, hogy így beszélj velem vagy bárki mással? Azt hiszed, te sz*rtad a spanyol viaszt? - kikelve magamból zúdítottam rá az elmúlt egy hétben felgyülemlett feszültséget - Semmivel sem vagy különb másoknál, nincs jogod lenézni, semmibe venni és megalázni az embereket! Csodálkozol, hogy nincs nőd? Talán azért, mert egy igazi f*szkalap vagy! Szállj le a Földre, Kaulitz, mielőtt túl késő! Undorító vagy.. - a lift jelző megszólalt, én pedig hatalmas léptekkel közelítettem az autóm felé a félig kinyílt liftajtón át. Deja vu.


Belépve a lakásajtón, a táskám a cipős szekrény tetejére hajítottam, felkaptam a telefonom, és a kanapéra rogytam.
- Sarah, át tudnál jönni? - hangomat fáradtnak hallottam
Sarah a legjobb barátnőm a gimi óta. Mindenki csodálkozik a barátságunkon, mert tulajdonképpen két különböző személyiség vagyunk. Én inkább otthon ülős típus vagyok, és mindenhez óvatosan, alapos átgondolás után kezdek neki, ezzel szemben Sarah, mindig 1000 fokon ég, és két pofára falja az életet. Talán ezért fordulok midig hozzá tanácsért, hiszen heves természetéből adódóan, már rengeteg tapasztalata van az életről, én viszont.. én félek az élettől.
- Persze. Húsz perc és ott vagyok. - hangzott a kétségbeesett válasz
Tudta, hogy valami nincs rendben, már a levegővételemből tudta. Azt hiszem jobban ismer, mint én saját magam.

És valóban, húsz perccel később barátnőm, úgy gondolta, az az egyetlen módja, hogy bejusson a lakásomba, ha ráfekszik a csengőre.
- Jézusom, Sarah! Megyek már! - nyitottam ki az ajtót
- Mi a baj? - lépett be, és húzott magával a kezemnél fogva a kanapéhoz
- Bill.
Már meséltem neki Billről, arról, hogy mennyire tetszik, mint férfi, és mennyire megfélemlít, mint ember.
- Mit mondott már megint?
- Ha csak mondott volna.. - elpirulva hajtottam le a fejem, ahogy újra eszembe jutott a csók
- Mit titkolsz előlem, Green? - tette keresztbe karjait barátnőm
- Hát.. a mai nap elég érdekes volt.. Sőt, tulajdonképpen most még jobban összezavarodtam, és mérgesebb is vagyok rá.
- A lényegre, Amber!
- Jó, jó.. Szóval, ma délután volt a KIIS FM-es interjú, és mikor beszálltam a liftbe, hogy a parkolóba menjek, Ő is ott volt, és..
- ÉS?? - kérdezte nyomatékosan
- És megcsókolt, én meg visszacsókoltam..
- ATYA-ÚR-ISTEN! -tátotta el a száját Sarah, majd tapsikolni kezdett - És milyen volt? - kacsintott rám játékosan
- A lelkiismeret furdalás mellett az a legrosszabb, hogy csodálatos volt. - szégyenlősen takartam el az arcom mindkét kezemmel
- És ebben mi is olyan rossz?
- Az, hogy egy s*ggfej!  - barátnőm összezavarodottan nézett rám - Máris elmagyarázom. Először is, a csókon kívül semmi, ismétlem SEMMI nem történt. Meséltem múltkor, hogy Billnek volt egy kikötése az interjúval kapcsolatban.
- Igen, a nők.
- Pontosan. Szerinted mi volt JoJo kb. harmadik kérdése? Miért nincs Billnek barátnője, pedig érthetően elmagyaráztam neki, hogy erről hallani sem akarnak a fiúk.. A kérdés elhangzása után Bill olyan szemekkel nézett rám.. ha ölni lehetne a tekintettel, már halott lennék.. Fel is húztam az agyam, és inkább visszamentem az irodába dolgozni. Aztán hazaindultam.. - elhallgattam, mert eszembe jutott a veszekedés, amitől ismét felment bennem a pumpa
- Amber! Ne állj meg a történet közepén!
- Bocs.. - tűrtem el az arcomba lógó tincseket - Szóval ismét beszálltam a liftbe, de az utolsó pillanatban megállította az ajtót. Vérben forgó szemekkel vont kérdőre, hogy "miért nem engedelmeskedem Őnagysága parancsainak" Idézem: nem engedem, hogy egy ilyen kis senki bármit is elrontson, ha egy ilyen apró dolgot nem tudsz elintézni, akkor alkalmatlan vagy mindenre. - idegesen utánoztam Bill hanglejtését
- Mekkora paraszt! - húzta el a száját Sarah - Remélem jól meg mondtad neki a magadét!
- Persze, hogy meg, sőt fel is pofoztam a vita hevében.
- Jól tetted!
- Abban nem vagyok biztos.. Lehet óriási baromságot csináltam.. Eddig sem voltam a szíve csücske, hát még ezek után.. Mi van ha kirúgat? Akkor búcsút mondhatok a diplomámnak.. - mondtam kétségbeesve
- Szerintem nem fog alád ásni. - jelentette ki Sarah
- Miért vagy te ebben ilyen biztos?
- Mert azok alapján, amit eddig meséltél, vonzódik hozzád, és ahogy észrevettem, ez kölcsönös. - lökött oldalba - Akar téged, ezért sem fog eltüntetni maga mellől, egyszerűen csak egy nagyképű f*sz, de te talán megnevelheted.
Kölcsönös vonzalom, akar engem.. A fene essen beléd Sarah, utálom, mikor pofámba nyomod a nyilvánvalót, amit nem véletlenül nem akarok észrevenni!

***

Másnap délelőtt, az irodámban nézegettem a Vogue elérhetőségeit, és próbáltam erőt gyűjteni, hogy felmenjek a fiúkhoz lefixálni az időpontot. Semmi kedvem nem volt találkozni Billel.
Nagy levegőt vettem, és felállni készültem a székből, de valaki kopogott.
- Bújj be!
- Szia! Beszélhetnénk? - dugta be a fejét az ajtón Tom
- Szia, Tom! Persze, úgyis hozzátok indultam. Foglalj helyet!
- Köszi. 
- Nos, miről lenne szó? - néztem rá kíváncsian
- Tudom, mi történt közöttetek Billel. - mondta ki röviden és tömören
Tessék?! Mit tud? Miért tudja? Jézusom! Pánikroham.
- Miről beszélsz? - kérdeztem úgy mintha, nem tudnám miről van szó
- Ugyan Amber, erre semmi szükség. Bill mesélt a veszekedésről.
Ó, jézusom, Tom! A szívbajt hoztad rám!
- Vagy úgy.. Igen, akadt egy kis nézeteltérésünk a modorával kapcsolatban.
- Nézd, tudom, hogy Bill néha, na jó, szinte mindig kiállhatatlanul viselkedik veled, de ez azért van, mert még nem ismer, kérlek légy egy kicsit türelmesebb, ha megnyílik, te is rájössz majd, hogy nem rossz ember. Most még morcizik egy sort, aztán rájön, hogy igazad volt. Jól tetted, hogy beolvastál neki, talán észhez tér.
- Remélem, mert nem viselem el, ha semmibe vesznek.
- Ezt teljes mértékben megértem, de kérlek adj neki egy kis időt, változni fog, ígérem.
- Nem tudom miért, de neked elhiszem. - mosolyogtam rá
Viszonozta a gesztusom, majd felugrott a székből.
- Jössz? - értetlenül néztem rá, ezért hozzátette - Azt mondtad, pont hozzánk indulsz.
- Ja, tényleg. Igen, jövök.
Billt ismételten levegőt néztem a megbeszélés alatt, és szerencsére ő is engem. Csak annyit mondott, mikor kérdeztem tőlük a kinézett dátumot, hogy "Nekem aztán mindegy, ha a többieknek jó, akkor nekem is." Tomon, Georgon és Gustavon is látszott, hogy izgatottak lettek a Vogue miatt, de Billnek még csak az arca sem rándult meg. Felmerült bennem a kérdés, hogy akarja-e még ő ezt a felhajtást maga körül. Néha úgy érzem, valami nincs rendben vele, és most nem az elviselhetetlen személyiségére gondolok, hanem arra, hogy totál kiégettnek tűnik. Mióta itt dolgozom, sohasem láttam rajta igazi érzéseket, érzelmeket. Bár felvette ezt a "egy rohadék vagyok, mert enyém a világ" álarcot, látom, hogy valami nyomja a lelkét. Ezért is bánt annyira, hogy nem enged közel magához, úgy elbeszélgetnék vele. Tudni szeretném, mi az oka a viselkedésének, a kimértségének, hogy ki is ő valójában. Remélem egyszer esélyem lesz rá.

Ezután ebédszünetre mentem, ami közben David rám csörgött, hogy ma már vissza sem kell mennem, mert mindenki haza megy, csak a fiúk maradnak bent, hogy elvégezzék az utolsó simításokat a dalokon, és ilyenkor jobb nem zavarni őket. Így hát hazamentem, és próbáltam nem Billre gondolni. Sikerült elütnöm az időmet, egy filmmel, aztán Sarah is átjött, végül vacsorát kezdtem készíteni.
Este hét körül teljes pánikban, remegő kezeimben tartva egy papírcetlit ültem a kanapén. A cetlin egy név volt: Anna Wintour, és egy telefon szám. Most vagy soha! Megragadtam a telefont, majd pötyögni kezdtem a számokat. Egy csörgés, két csörgés, három csörgés..
- Itt Anna Wintour, miben segíthetek?
Ó, jézusom! Anna Wintourral telefonálok! A Vogue fószerkesztője, egy díva, egy igazi zseni.. Gyerünk Amber, szólalj már meg!
- Jó estét Ms. Wintour! Ne haragudjon, hogy ilyen késői órában keresem. Amber Green vagyok, a Tokio Hotel együttes PR-menedzsere. Ha jól tudom, egy hónappal ezelőtt már érdeklődött a fiúk után, és mivel közeledik a banda visszatérése, úgy gondoltuk Önök lennének a legnagyszerűbb lehetőségünk az amerikai promócióhoz. Természetesen, ha fenntartja még az érdeklődést.
Ezt tényleg én mondtam?
- Jó estét Ms. Green! Rendkívül örvendek a hívásának! Nagyon is érdekel a négy fiatal ember, Amerikának feltétlenül szüksége lenne egy ilyen fajta vérfrissítésre! Már most alig várom, hogy találkozhassam velük, mikor lenne ez lehetséges?
Úristen, el sem hiszem, hogy ez ilyen könnyen megy. Ez a nő egy hős!
- A fiúk beosztása alapján, szeptember tizedikén lenne megvalósítható. Ez megfelelő Önnek?
- Ami maguknak az, az nekem is! Később még hívni fogom a további részletekeért, bearanyozta a napom, kedveském. Köszönöm!
- Mi köszönjük a csodás lehetőséget! Mindenképp keresni fogom. Viszont hallásra.
- Visz hall!
Ezt csak álmodom! Ilyen nincs! Megcsináltam! Anna Wintourral beszéltem, és kedves volt, és simán beleegyezett egy interjúba, amit ÉN hoztam össze! AZTA K*RVA ÉLET! A telefonommal a kezemben kezdtem el ugrándozni a nappaliban. Ez az első nagy lépés a karrieremben, és megtettem! Alig várom, hogy elmondhassam a srácoknak! Akár, most is elmondhatnám.., sőt el is mondom! Nem is kellett több, azonnal felkaptam a kocsi kulcsot, és kirohantam a lakásból.

Fél órával később hatalmas mosollyal az arcomon léptem ki a liftből, büszke vagyok rá, hogy sikerült egyedül elintéznem egy ilyen fontos interjút a promócióhoz. Bár már elég késő van, a srácok elvileg még bent vannak, szóval remélem itt találom őket.
Beléptem a stúdió nappalijába, de egy árva lélek sem volt ott. Benéztem a konyhába: senki. Akkor biztosan a felvevő szobában vannak. Az ajtó zárva volt, kopogtam, nem nyitottak ajtót, ezért benyitottam.
Az elmém apró darabokra hullott az elém táruló látványtól: Bill meztelen felsőtesttel cigizett az ablaknál háttal nekem. Mikor meghallotta az ajtót felém fordult, szemeiben megint ott volt az az apró szikra, amitől mindig zavarba jövök.
- Szia Amber! Hát te mit csinálsz itt késő este? - hangja elmélyült a mondat végére
Felém lépett, én pedig ösztönösen hátráltam. Nem tudom miért van, de ez a pasi egyszerre vonz és taszít, megakarom ismerni az élete összes kis szösszenetét, ugyanakkor félek tőle.
Idegesen nyaltam meg kiszáradt ajkaimat, mire Ő egy kaján mosollyal a szája szélében válaszolt.
- Én..én csak.. Jó hírem van! - mosolya még nagyobb lett, még közelebb jött, közvetlenül előttem állt meg, éreztem a forró leheletét az arcomon.
A szívverésem azonnal a duplájára gyorsult, az arcom kipirult, a tenyerem izzadni kezdett. El kell tűnnöm innen!
- Sikerült megszerveznem az interjút a Vogue-nál az egész banda számára. - hadartam el egy szuszra, és már fordultam is a kilincshez, de már volt ott egy kéz.
- Hova rohansz? - visszakaptam a fejem, Bill elsötétedett szemeivel találtam szembe magam.
Ez túl sok! Légzésem szaporább lett, ajkaim résnyire szétnyíltak, ez az Ő figyelmét is felkeltette, oda sandított egy pillanatra, majd visszanézett rám. Orrlyukai kitágultak, fújtatni kezdett, még jobban  az ajtónak támaszkodott, így mellkasaink összeértek. 
- Nahát, milyen gyorsan ver a kicsi szíved.. - mosolyodott el játékosan, és tekintete a mellkasomra tévedt.
Mikor megéreztem puha ujjait a mellemen, már nem tudtam visszafogni magam, felnyögtem. Pupillája kitágult, fogása szorítássá vált. Lassan a nyakamhoz hajolt, kábultan beleszagolt, majd megszólalt:
- Most meg foglak dugni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése